Bíbor alkonyat hozta magával angyali alakod,szelíden átkarolva lélegeztem gyöngyvirág illatod,nem szerettem ennyire még, ízed, mint a méznek,csak veled létezem, bennem élsz, s benned élek. Magaddal ragadtál az ég álomszép kékjébe,felhőn vitorláztunk a világ, s idő végtelenjébe,megtaláltam benned beteljesült végzetem,izzó tüzével láncol hozzád féktelen szerelem. Lüktető estfényben egymásba fonódtak a percek,meztelen…