Az órák, percek messzire szöknek,szempilláimról éjbe peregnek,karomban pihennek a csillagok,az ég, s a hold is én magam vagyok. Magányban töltött hosszú éjszakák,egyre mélyebbre húz a némaság,szertefoszló képzetem álmai,kihunynak lelkem édes vágyai. Vagyok, aki vagyok, tán megszokás,valakinek, elfojtott illanás,bűn, mely egyszer régen megérintett,s most belém bújtat sok szép emléket. Gondolatom ismét…