Fogod kezem, s fogom kezed,lelkedben létezem veled,szárnyalunk magasan, szépen,fenn az ég végtelenjében. Testünk átjárja a tiszta fény,vonzódásunk végzetes törvény,rabok vagyunk, mégis szabadok,börtönünkbe zárva boldogok....
Egy újabb év telt el,de ne hidd,hogy szomorkodnod kéne,hisz ez a te napod,legyen hát vidámság,s ünnepeljünk végre!Elmúltak az évek,már megint eggyel,fiatalabb lettél,miközben az életedben,másokkal...
Buja lelkemben él menny és pokol, szenvedélyt szülő végzetem…Nélküle nem létezem…Szükséges lételem! Könnyűvérű éjszakákon bűneim hosszú sora végtelen…Nélkülük nem létezem…Szükséges lételem! Szédítő örvényként dédelgető...
Írj megjegyzést