Még mindigugyanúgylátlak magam előtt…Még mindigugyanúgyértékellek mint nőt…Még mindigugyanaztváltod ki belőlem…Még mindigugyanazthallhatod, te, tőlem…Még mindigugyanolyanforróak a vágyak…Még mindigugyanolyanszenvedéllyel kívánlak…Még mindigugyanannyiranaivan szeretlek…De az életemből,most végleg kitöröllek!
Jéghideg hajnali fény,dermeszti a kinti világot,szívemben mégis melegség kél,lelkem újra kivirágzott. Némán hallgat a táj,megadta magát a télnek,nekem most semmi se fáj,nincs már mitől...
Életem sokadik hajnalán,szállnak az évek a körhintán,repít a szél, egyre csak pörög,meg nem áll, de semmi sem örök. Valahol épp születnek és halnak,nagy kérdésre...
Írj megjegyzést