Virágos rét, kerek erdő,fülembe suttog a nyári szellő,lágyan lebbenti a szoknyád szélét,lesimítom a fenék részét. Finom érintés, mely később átkarol,s az ölelésből csók lesz...
Ha tükröd lehetnék,én lennék a legboldogabb,hisz mindig a legkedvesebb arc mosolyogna rám,s a legszebb szemek gyönyörködhetnének abban a csodában,mit csak én mutathatnék meg annak,kit a legjobban...
Írj megjegyzést