Tükröződés
Köd lepi elmém, mint tejfehér tájat,fagyos magányra zúzmara húz fátylat,torzult tócsákban látom vonásaim,némán kuporgó elvetélt álmaim. Villámként hasít bennem a bánat,viharként tombol, veszett vadállat,lelkem sebzett madárként menekülne,de kósza harmatkönnyként hull…
Évszakváltás
Halványul a nyár emléke,tombol az ősz szakadatlan,mi volt, elvész az enyészetbe,s ami lesz is, mozdulatlan. Kopott padok nedves fája,őrzi még a nap melegét,de a szél már körbe járja,eltörölve szelíd hevét.…
