Selyem és vér
Elza nyafka úrilány volt,gondtalan telt minden napja,szegénységről mit sem sejtett,féltve óvta édesapja. Kornél csélcsap fiatalúr,bár a lányt szívből imádta,más nők ringó csípőjét ismohón ambicionálta. Gondolták, a sors mostoha,fojtogató a kötöttség,ellopott szülői kincsrevágyott e bűnös közösség. Selyembe bújt finom testük,ragyogott a gyűrű, ékszer,hitték, hogy a nagyvilágbannem sújt senkit önző kényszer. Pest felett a szürke alkonyelnyelte a páros nyomát,üresen tátongó szekrénysiratta eltűnt…
Gomolygó végzet
Fásult unalom, rakodott rájuk,mint a por, az elmúlt szürke évekmélyén a vágy már csak emlék maradt,míg egy ködös örvénybe nem értek. Ott várta őket a gomolygó végzetdühe, mint alvilági lángoló ólomégette szét a polgári szemérmet,zsarnokként ülve vérrel festett trónon. A pállott éjben gátakat vág áta vágy, mint érdes rozsda, rágja széta józan észt, Lara sóvárgásaszorító igaként sebzi lelkét. Gellért keze…
Bíbor rítus
Csak hagyd ízlelnem puha, bíbor kelyhed,hol szomjam enyhet, s újabb lázat lelhet,lágyan hajolva, mint a selymes pára,úgy tapadok e néma, drága szájra. Finoman fonja bűbáját a bűvölet,incselkedve simítja nyirkos bőrödet.hosszú mély mozdulat e titkos rítus,nem fér el benne semmi üres ritmus. A belső hőség, mint egy forró láva,beolvad vágyaink szent oltárába,lágy, szelíd nyomással oldódunk egybe,folyóként áradunk tüzes tengerbe. Mint nemes…
János látomása 2025
Ó, borzalom világa, Bábelek korszaka,hol Pénzistennek épül szörnyű birodalma.Mammon imádók hada tódul a szent templomba,s lelkük tömjénként szállhat a tisztátalan porba. Miféle bűvölet e bárgyú tudatzavar!?Hazugság halomra épült, rideg ravatal.Gépesített érzelem, algoritmusok hona,a sohasem volt emberi méltóság alkonya. Jajj, eltévedt emberiség, hová lépdelsz?Messze már az Éden, semmit sem értékelsz!Technológiai felhők takarják el Napod,a természet harmóniája már majdnem halott. Márványcsarnok mélyében…
Fényévnyi szerelem
Mosolyod bűbája édes tolvaj,finom szelídség szádon a sóhaj,sóvárgással átitatott hangulat,vágyakozásom rád lopja csókomat. Ajkadat hűsítő huncut forróság,balzsamos bőrödre hevült bohóság,csillagörvénye a képzeletnek,szenvedély tükre a végtelennek. Szemeidbe kapaszkodó vonzalom,érintő tüze csapongó oltalom,vágyorkánok örökös fogsága,fényévnyi szerelem pillantása. Éltető lángban szerető áhítat,égetőn parázsló érzésáradat,vad, táncoló szívek, mámor varázsa,pulzusod perzselő cirógatása. Hömpölygő árral lávaként lüktető,tűzvörös gyönyörrózsákban fürdető,borzongatón bódult kéjes fülledtség,égi édenkert, végzetes függőség.
Nincs menekvés
Feltételes kényszer csupán az élet,tétován bóklászó véletlen végzet,homályos tükörben vicsorgó látszat,konc után kapva nem hiába fárad. Nyüszítesz egy vágyakból tákolt sírban,porszemként bolyongsz az emésztő kínban,a valóság borzalmasabb, mint bármi,s a nagy isteni remény, túl parányi. Meg vagy jelölve, születésed óta,elfojtva álmaid, nem lehetsz szolga,de nincs menekvés, elméd ostorozzák,sötét börtönöd szabadságnak hívják.
Ősi ösztön
Szorosra fűzött gyötrelemláncon,arcomnak feszülő indulatok,messzire visznek el magamtól,lúdbőröznek a gondolatok. Minden elcsókolt csókod íze,mézédes nektár áradata,ajkaimon pihen örökre,lüktető boldogság zamata. Selymes hajad illatában,vágyat ringató ölelés,tavaszi réten virágtenger,bódult szerelmes hempergés. Nyitott szemed végtelen tenger,merengek írisze színeiben,szememet igézőn fogva tartja,elsüllyeszt hiányod cseppjeiben. Tört szárnyakkal zuhanok a mélybe,kezemben szétzúzott lét darabok,ősi ösztön visz előre,egész, csak veled maradok.
Téged látlak
Nézd, lebegő szárnyait,szürkébe hajlanak a fények,szétszórják sejtelmes árnyait,börtönbe zárnak, fájó emlékek. Téged látlak,arcod éle, gyertyavalósággá olvad,minden idegsejtemmel vágylak,üres tekintetem, a homályba porlad.Semmibe sóhajt a csend,lelkem falán, kín szülte rajzok,párnámon, könnyé keserül a hepiend,eltompulnak a hangok.Halványan dereng a sötétben,hálót húz körém a múltam,ködfátyla szövi át létem,mardos mélabú magányomban. Szemeim tükrében kering a képzet,olvad az idő, érzem ahogy elfut,vérző szívem, fájdalmat lüktet,lélek-szakadt,…
Nélküled meghalok
Reszkető csendemmel viaskodva,magam vagyok…Erőtlen testembe burkolózva,vágyak lüktetésétől sorvadok. Létem perceibe kapaszkodva,világod kívánom…Halk vigaszát szívem zakatolja,sóvár szerelmes szenvedélyálom. Gyönyört idéz a képzelet síkja,elveszem benned…Édes illanó illatod kínja,érintésed hálót húz, nem enged. Pillantásod eltűnő emléke,arcodat kutatom…Homályba vesző gyönyörűsége,csókod mérgét ajkamon vigyázom. Öröktől fogva bennem létezel,nélküled meghalok…Fény kitárja karjait, felemel,szemhéjam zárva, pillámon csillagok.
Benned élek
Lelkem forrása simogató tekintetednek,puha bőrödre suttognám, mennyire szeretlek,egymásra merednek, némán hallgatnak a szavak,ragyogásodtól gondolataim szétfoszlanak. Ízlelem csókjaidat, szédítő a pillanat,lélegzem lélegzésed, elszökik az öntudat,bolondos lázban ujjaim finom táncot járnak,ölelés hevében körénk fonódnak a vágyak. Féktelen szerelem tomboló, édes tüzében,egymást kutató érintések bűvöletében,élvezettől kábán, lényemet magadba zárod,az érzéki forróságot még jobban kívánod! A perzselő lángok ellen tehetetlen vagyok,veled elégni, lávaként hamvadni…
Második szerelem
Bíbor alkonyat hozta magával angyali alakod,szelíden átkarolva lélegeztem gyöngyvirág illatod,nem szerettem ennyire még, ízed, mint a méznek,csak veled létezem, bennem élsz, s benned élek. Magaddal ragadtál az ég álomszép kékjébe,felhőn vitorláztunk a világ, s idő végtelenjébe,megtaláltam benned beteljesült végzetem,izzó tüzével láncol hozzád féktelen szerelem. Lüktető estfényben egymásba fonódtak a percek,meztelen válladon születtek csók ízű emlékek,sóhajtva sütötte le éjszemét a cinkos…
A szerelem rabszolgái
Fogod kezem, s fogom kezed,lelkedben létezem veled,szárnyalunk magasan, szépen,fenn az ég végtelenjében. Testünk átjárja a tiszta fény,vonzódásunk végzetes törvény,rabok vagyunk, mégis szabadok,börtönünkbe zárva boldogok. A szerelem rabszolgái,az édenkert krónikái,regélnek, egy igaz vágyról,mely tomboló tűzzel lángol. Vágyom rá, s te is akarod,felém húz, ölel illatod,bújom bársonyos bőrödet,érzem tenyérnyi szívedet. Csókjaink érzéki ágyában,babonázó bódultságában,fodrozódnak a buja felhők,sorsunk sodorják a lágy szellők. Nászát…
