Halványul a nyár emléke,tombol az ősz szakadatlan,mi volt, elvész az enyészetbe,s ami lesz is, mozdulatlan. Kopott padok nedves fája,őrzi még a nap melegét,de a szél már körbe járja,eltörölve szelíd hevét. Végtelen nagy égi ponyva,cseppekben ring a hervadás,minden álmot eltapos ma,a kegyetlen évszakváltás. Csitul a vihar, szétszalad,víz pereg a csatornákban,míg a holdfény gyöngyöt fárad,fűzni minden csobbanásban. Kongva koppan csend a tájra,mint…