Tükröződés
Köd lepi elmém, mint tejfehér tájat,fagyos magányra zúzmara húz fátylat,torzult tócsákban látom vonásaim,némán kuporgó elvetélt álmaim. Villámként hasít bennem a bánat,viharként tombol, veszett vadállat,lelkem sebzett madárként menekülne,de kósza harmatkönnyként hull…
Őszi elégia
Sötét felhők gyülekeznek lomhán, mélyen,mint gondok raja a tépett őszi égen,a háztetőkön dobol már az este,hull az idő, csöppre csöpp, perc a percre. Az út kövén halk melódia hallik,mikor az…
