Némán bólogató pipacsfejek,vígan ringva, igézőn illegnek,törékeny szépség, önfeledt és szabad,nyár hevének lüktetéséből fakad. Gyengéd fátylukkal sebeim fedik,finoman ölükben melengetik,szépségük szenvedélye Kánaán,tünékeny varázs a lét színpadán. Nap csókolta szirmok, gyenge papír,rajtuk a reggel új harmatot ír,álom-mákony boldogság, csak ígéret,pipacsmezőn csalfa délibáb képzet. Vöröslő vonzalom, tépett tapasz,pipacsok tánca, szertehullt vigasz,szélben libbenő vad lángnyelvek ők,lelkemben őrzött őrült szeretők.