Hol sötét elmém ördöggel riogat,háború halott fantomja sikongat,kies tanyán, távol a mindenségtől,anyám kínban szül, messze emberektől. Kamaszkorom szerelme ott rothad el,hol tölgyfák közt madár dala énekel,agyamban régmúlt idők hamvadt csókja ég,meztelen lábnyomomban ér utol a vég. Ragad a sár, lehúz mélységes ölébe,mint elfeledett emlék a feledésbe,gyertyafény pásztázza testem állapotát,megvilágítva rövid létem mivoltát. Lidérces rémálmok, könnyek és csókok,mind csak árnyak, miket…