Fojtogató szerelem
2025. november 2, /Az éj vállaimhoz bújik, mint sebzett állat,lehelete forró, ereimben árad,a sötétség kinyitja fekete száját,nekem zengi, a vér lázító imáját. Csontjaimban fészkel, a vágy éhes madara,kitépném, de vele égek, húsom felfalja,bőröm alatt villan, lüktet az érintés,mint perzselő tűz, amelyből nincs menekvés. Lelkem üvölt, de a hangja nem hallik,elmémben emléked lángja vonaglik,tomboló tűzviharként éget… s én hagyom,belém markol, ujjai kúsznak a falon.…
Lélektükör
2025. október 30, /A hajnal úgy törik szét bennem,mint repedt tükörben vérző fénydarab,a fájdalom bordáim közt dobol,rabmadárként menekülne, de nem szabad.Az ablak alatt szakadt rózsa,csendben vergődik az alaktalan porban,e dermedt némaságban ordítanék,mint elfojtott sikoly a gúnymosolyban.Nem tudom, melyik arcom él még,s melyik halt meg, túl a tegnapon,csak érzem, ahogy a levegő,óvatosan megtorpan a torkomon.A vágy még itt lakik, maga a pokol,lassan, sűrűn, önmagába…
Szürke hajnalon (Megtörhetetlen Verzió)
2024. október 31, /Képzeld el azt a pillanatot, amikor a sötétség még nem akar elengedni, az éjszaka utolsó árnyai küzdenek a hajnalhasadással. Ez a dal nem egy egyszerű ébredési történet – hanem egy mély, introspektív utazás a lélek legsötétebb és legsérülékenyebb pillanatai között. A blues és rock ötvözete tökéletesen ragadja meg azt a belső küzdelmet, amit mindannyian ismerünk: a reggel nehézségét, amikor tested…
Szürke hajnalon
2024. szeptember 20, /Dalszöveg: Bódult éjből, ébredni vágy a táj,bénultan bandukol a félhomály,harmatos hajnal hűvösébe tér,ellejti táncát a felbolydult szél. Semmibe fordul a lomha távol,csendleplét szétteregetve gyászol,végtelenbe borult apró zajokba,foszló percekbe csapódik sóhaja. Szétgurul az idő, cuppog a sárban,megtörten csoszog csapzott gúnyában,pocsolyában hempereg a sötétség,évődőn hallgat a rideg üresség. Bújik a fény, fodros fellegekben,a tegnapot morzsolom szememben,megint új kezdet, szorong a gondolat,ismét egy…
Morning Dew
2024. augusztus 15, /Morning Dew
Fojtogató szerelem
Az éj vállaimhoz bújik, mint sebzett állat,lehelete forró, ereimben árad,a sötétség kinyitja fekete száját,nekem zengi, a vér lázító imáját. Csontjaimban fészkel, a vágy éhes madara,kitépném, de vele égek, húsom felfalja,bőröm alatt villan, lüktet az érintés,mint perzselő tűz, amelyből nincs menekvés. Lelkem üvölt, de a hangja nem hallik,elmémben emléked lángja vonaglik,tomboló tűzviharként éget… s én hagyom,belém markol, ujjai kúsznak a falon.…