Terek és struktúrák: Az építészeti fotózás világa
Szajki-tavak – ahol az erdők csendje a víz felszínén időzik
Fojtogató szerelem
Az éj vállaimhoz bújik, mint sebzett állat,lehelete forró, ereimben árad,a sötétség kinyitja fekete száját,nekem zengi, a vér lázító imáját. Csontjaimban fészkel, a vágy éhes madara,kitépném, de vele égek, húsom felfalja,bőröm alatt villan, lüktet az érintés,mint perzselő tűz, amelyből nincs menekvés. Lelkem üvölt, de a hangja nem hallik,elmémben emléked lángja vonaglik,tomboló tűzviharként éget… s én hagyom,belém markol, ujjai kúsznak a falon.…
Karácsonyi varázs
Dermesztő szél jár a havon,árnyak táncolnak a falon,bent meleg fészek ölel,s minden szív egy hangra felel. Anya dúdol, ringat a dal,ölelések, gyermekkacaj,pici lányka pörög-forog,kisöccse is vele totyog. Csengettyűszó? Nem kell ma más,csak a karácsonyi varázs,összebújnak egy kupacba,apa mesél szárnyat bontva. Üres a polc, kong a kamra,nincs mit tenni az asztalra,de a szívük dúsan terít,szeretetből erőt merít. Pattog a tűz, szikrát…
