Szürke horizont a lélek mélyén,morózus vihar lassan elcsitul,megpihenve meddő vágyak szélén,mennydörgés zilált árnya letisztul. Elemi nyugalom mos falakat,mélyről fakad fel a bölcs megértés,minden kínzó gondolat elszalad,nincs több toxikus, sötét kísértés. Csendes folyam ringatja a türelmet,mint nap, ha kél morcos vihar után,megleli lénye a valós értelmet,belépve, jelen derűs ajtaján. Ragyogás öleli a tudatot,feledtetve az idő-rágta eszmét,s mi belül feszülő kínt hordozott,fájó…