Libben-lobban szoknyafodra,leng a tánca, mint a bodza,csilingelő nevetése,repít fénylő messzeségbe. Holdsugárral ropja este,álmokat ringat minden percbe,tündérrózsa nyílik útján,mesét súgnak fák az utcán. Pillangókkal körbe-körbe,suhan át az édenkertbe,csillagpor hull két kezéből,varázslat száll énekéből. Szitakötő könnyű lépte,perdül-fordul fel az égbe,pilleszárnyú mozdulattal,szárnyal, mint a hajnali dal. Harmatgyöngyök lábnyomában,játszik szellő hajszálában,mint a selyem, olyan könnyed,mindörökké velünk repked.