Zsongó nádvilág
Zöld Zala-víznek bágyadó sodrása,Elhal, mint gyékény titkos suttogása.Míg korhadó sás fanyar pára-árja,A Kis-Balatont szelíd őszbe zárja. Tükröző vízén úsztatja az árnyát,Hófehér kócsag lassan tárja szárnyát.Smaragdos leplét tündérrózsa bontja,Kelyhe varázsát hűvös tóra ontja. Vén fűzfa ága hosszú ívben hajlik,Lombsátorában néma élet zajlik.Álmatag teknős csendes mélybe merül,Nyomában csíkhal gyökér mögé kerül. Bókoló kákán szitakötő kéke,Rezgő hártyáján megpihen a béke.Fürge vízipók ezüst szálát…
A láng, ami nem felejt
Nem csupán az ajkaidat akarom.Azt a néma oltárt keresem, ahova a szavak meghalni járnak, mielőtt megszületnének.Úgy érkezem hozzád, mint aki a érzelmeidre éhes.Saját számat a tiédre feszítem, mint egy lassú, hittől fűtött imádságot,ami nem kér bocsánatot.Ez nem egyszerű érintés, ez egy ostrom,mit puha ajkakkal és elnyújtott, mézsűrű másodpercekkel vívunk meg.Látni akarom, ahogy a bőröd megadja magát,ahogy a két test közötti…
Urbánus gyalázat
Négy csupasz fal, málló vakolat, koszos beton,s egy matrac a porlepte parketta lapon.Nincs bútor, csak e sziget a csend sűrű szövetén,s két szerelmes szív az éjszaka puha peremén. A kép itt elmosódik, csak delírium és alázat,szemérmetlen testekből gyúrt urbánus gyalázat.Szerelmi zálog ez, egy sötét, közös szertartás,hol kedvesének felkínálása a legmélyebb vallomás. A férfi jelez, s nyílik a kopott zár,a nő…
Szajki-tavak – ahol az erdők csendje a víz felszínén időzik
A Szajki-tavak körül a természet olyan nyugalommal borul az emberre, mintha az idő egy pillanatra megállna az árnyas fák között. A tórendszer vize tükörként simul az erdei lombkorona alá, és a fény minden apró rezdülése megcsillan a felszínen, mintha a táj saját ritmusát lehelné a hullámokra. A part menti ösvények puha avaron vezetnek végig, ahol a fák illata és a…
Bögöte, István-hegyi kilátó
A Bögöte fölé emelkedő István-hegyi kilátó a csend és a széles horizont találkozásának helye. Innen a szem szinte végtelenbe veszhet: a Kemenes-vidék dombjai, a Ság-hegy kúpja és a távoli Somló vonulata egyszerre tárul fel a látogatónak. Ahogy a nap aranyló sugarai megérintik a tájat, a kilátóból szemlélve minden irányban a nyugalom színei bontakoznak ki. A szél halk zúgása, a madarak…
November 1
November elseje a csendes emlékezés és a tisztelet napja, amikor a temetők megtelnek virágokkal, mécsesekkel és lassú léptekkel. A napfény szelíden simít végig a sírokon, mintha maga is vigaszt hordozna, és aranyszínbe vonja a krizantémok szirmait. A temetőkben sétálva minden apró részlet beszél — a frissen helyezett koszorú, a lehullott levél, a csendben meghajló emberalak. A napfényben ragyogó gyertyák most…
Fojtogató szerelem
Az éj vállaimhoz bújik, mint sebzett állat,lehelete forró, ereimben árad,a sötétség kinyitja fekete száját,nekem zengi, a vér lázító imáját. Csontjaimban fészkel, a vágy éhes madara,kitépném, de vele égek, húsom felfalja,bőröm alatt villan, lüktet az érintés,mint perzselő tűz, amelyből nincs menekvés. Lelkem üvölt, de a hangja nem hallik,elmémben emléked lángja vonaglik,tomboló tűzviharként éget… s én hagyom,belém markol, ujjai kúsznak a falon.…
Lélektükör
A hajnal úgy törik szét bennem,mint repedt tükörben vérző fénydarab,a fájdalom bordáim közt dobol,rabmadárként menekülne, de nem szabad.Az ablak alatt szakadt rózsa,csendben vergődik az alaktalan porban,e dermedt némaságban ordítanék,mint elfojtott sikoly a gúnymosolyban.Nem tudom, melyik arcom él még,s melyik halt meg, túl a tegnapon,csak érzem, ahogy a levegő,óvatosan megtorpan a torkomon.A vágy még itt lakik, maga a pokol,lassan, sűrűn, önmagába…
Aranyvölgy
Hol néma fák között égig ér a fény,illatos völgy ölén, szél dalolva él,mint szelíd, rejtelmes méh, a patak,mély zúgású hűs vizével szalad. Hegy vállán a hajnal lassan szétterül,a rétre gyöngyöző harmatfátyol ül,ösvénytelen tündöklő termékenység,itt ember lábnyomot nem taposott még. Egy vándor jő, szemén bús áhítat,tán illúzió, miután kutat…Napot köszönt, s hideg köveket vizsgál,tele reménnyel, mely vérében vibrál. Úgy hiszi, e…
Ősz a Kányavári-szigeten
Az őszi Kányavári-szigeten, mintha a természet egy titkos festményt tárna elénk, amelyet arany, borostyán és mélyvörös színekből álmodott meg a Balaton-felvidék. A nádasok között lassan ring a víz, tükrében a októberi nap szelíd fénye játszik, mintha apró lángokat hintene a hullámokra. A fák koronái már a változás ruháját viselik, s a szellő minden suhanása egy-egy halk sóhajt csal elő az…
Partra vetve
Távolban imbolygó homály,sziget magányán tévelygő sirály,lassú szárnyakon keringő pusztulás,törött ladikban ringó elbukás.Homokban lábnyomok,elporladt álmokban gázolok,s mind csak az enyémek,szétszóródott emlékek.A dagály minden este,hűvös vízébe temetve,elvégzi helyettem a felejtést,elfolytja a lírikus képzelgést.A fény átkozott játékai,pálmafák izgága árnyékai,hajlongnak a szélnek,ócska álszínészek.Ördögi tébolyultság,de pont, mintha tudnák,itt minden meghajlik idővel,még ember is könyörögőn térdepel.A tenger meg folyton suttog,ravaszul sunnyog,képtelen rögeszme,de habot fúj a fövenyszőnyegre.Régi…
Ébred a határ
Hűvös tócsákban éj ezüstje ring,csillagpor hullik, míg a Hold kering,derengő hajnalon zúzmara lebeg,fénysugarakban a világ megremeg. Szellő simítja lombok sugarát,kertek bársonyán harmat csillog át,virágszirmokkal gyöngycsókot cserél,tavasz jöttéről mókásan mesél. Madarak vonulnak égi tájakon,pihenni térnek megfáradt szárnyakon,csend szövetét tépi csurgó kis patak,ébredő természet titkára akad. Moha zöldell az út kavicsain,árnyak vibrálnak a kert falain,pirkadatkor már színek árja vár,s mint tiszta lég,…
