Opálos estfényben tündérként száll,lelked felém, mint halk, szelíd madár,s én lopva nézlek hosszan, boldogan,míg agyam mélyén békedal suhan. Letisztult emlékek lágy zenéje szól,mosolyomra, tekinteted válaszol,szemedben ott ég minden alkonyat,örökre szépnek látom arcodat. Lágyan ölelik egymást szíveink,akár két virág, ha szellővel ring,szellemed bája, mint ezüstös sugár,beragyogja valóm, s bennem égve jár. Mily gyengéd, vonzó minden pillanat,cinkosan gerjeszt puha parazsat,oly édes, csábító…