Ősz
Magunk mögött hagyva,a mézízű nyarat,szomorúan néz ránk az ég,napsugara erőtlenül simogat.Megfáradtan baktat a világ,arcunkra langy mosolyt rajzol,hűs szellő hozza leheletét,kertek alján az ősz csatangol.Utolsó báljára készül a természet,tarka gúnyát ölt köröttünk a táj,a Hold, fejét párnájára hajtja,halványan dereng a félhomály.A madarak is elhallgatnak,ringó nád öleli a vén ladikot,a szél hullámokat kerget,viharlámpa álmos árnyéka imbolyog.Álomba szenderül a rét,hűvös ködtakarójában hempereg,elbúcsúznak töredező…
Október végén
Ősz volt, október vége,kavargó szél a leveleket tépte,sokszor elátkozott, zord idők jártak,égboltra húzva, sötét, komor fátylat. Ősz volt, október vége,elhagyott szerelmem csodálatos lénye,utolsó mosolyod könnyeimbe zártam,hitemet feladva, titokban rád vágytam. Ősz volt, október vége,hiába tapasztalatok bölcsessége,keresve önmagam, oly keveset leltem,mint egy rémálom, tán sohasem felejtem. Ősz volt, október vége,magányba zárt lelkem lezuhant a mélybe,illúziókban élve, vártam a csodát,így álmodtam tovább…
Végső sikoly
Számtalan fájó gondolat,a lelkem magára maradt,elmondhatok mindent mi rossz,a világ így is túl gonosz. Hiába a hangos kiáltás,nem létezik a megbocsájtás,nincs az életben számomra hely,a végső sikolyra csend felel. Összeomlott bennem minden érzés,fejemben nem kavarog több kérdés,csak tán mégis a leges legutolsó.Itt az út vége, s a kívánt koporsó?
Az elmúlás csendje
Mocskos vasárnap reggel,mondd, hogy nem ébredek fel,az életem, oly sivár,megváltó lennél halál. Agyam teremt csodákat,naivság, nincs bocsánat,gondolatom messze jár,magányom ordítva fáj. Haldokló napnak fénye,a sötétség örvénye,az utolsó szalmaszál,végtelen nyugalom vár. Látod, kicsit sem félek,ennél jobbat remélek,létezésünk, oly parány,ez a legvégső talány. Az elmúlás csendje,a lelkem legmélye,mit senki sem sajnál,halkabb a sóhajnál. Vesztes, gyáva megoldás,jobb, mint sok-sok csalódás,mely szüntelen megtalál,megmérgez és…
Ősz
Magunk mögött hagyva,a mézízű nyarat,szomorúan néz ránk az ég,napsugara erőtlenül simogat.Megfáradtan baktat a világ,arcunkra langy mosolyt rajzol,hűs szellő hozza leheletét,kertek alján az ősz csatangol.Utolsó báljára készül a természet,tarka gúnyát ölt köröttünk a táj,a Hold, fejét párnájára hajtja,halványan dereng a félhomály.A madarak is elhallgatnak,ringó nád öleli a vén ladikot,a szél hullámokat kerget,viharlámpa álmos árnyéka imbolyog.Álomba szenderül a rét,hűvös ködtakarójában hempereg,elbúcsúznak töredező…
