A szenvedély útja
Ujjaim járnak a szenvedély útján,finoman haladva az összes lankán,tested tartományain utazom át,felfedezve minden titkos zónát. Bőröd alatt remeg a sóvárgás,örvénylő nyughatatlan dobolás,izmaid húrjain… feszül bennem,őrült, vadul lüktető gyötrelem. Érintéseid, mint forró hegyek,hol szenvedély folyói erednek,csókok égő vulkánjai nyílnak,mint túláradt patak elsodornak. Agyamat bizsergető vágy uralja,nyelvem körbejár, ajkaidat nyalja,gyengéd érzékiség, vérlázító tánc,buja gátakat szaggató tüzes lánc. Combjaink közt érzékeny testékszer,krémes ízzel…
Pezsdül a világ
Ébred a mező, éled az élet,fűtengerben hullajt öröm könnyet,égbolt kékje festi a tájat,zöld ruhát szab minden faágnak. Harmatos erdőn falevél táncol,égi párnák hátán sas viháncol,gyöngyvirágillat száll a légben,cinke dalol a messzeségben. Rügy pattan, fehérlik a kökény,színes a világ, mint egy festmény,patak csobog a völgy ölében,fecskék suhannak fent az égen. Orgonaillat bódít el lágyan,szirmok lebegnek a napsugárban,földi szivárvány, virágkelyhek,friss nektárért méhek…
Karácsonyi varázs
Dermesztő szél jár a havon,árnyak táncolnak a falon,bent meleg fészek ölel,s minden szív egy hangra felel. Anya dúdol, ringat a dal,ölelések, gyermekkacaj,pici lányka pörög-forog,kisöccse is vele totyog. Csengettyűszó? Nem kell ma más,csak a karácsonyi varázs,összebújnak egy kupacba,apa mesél szárnyat bontva. Üres a polc, kong a kamra,nincs mit tenni az asztalra,de a szívük dúsan terít,szeretetből erőt merít. Pattog a tűz, szikrát…
Pipacsok tánca
Némán bólogató pipacsfejek,vígan ringva, igézőn illegnek,törékeny szépség, önfeledt és szabad,nyár hevének lüktetéséből fakad. Gyengéd fátylukkal sebeim fedik,finoman ölükben melengetik,szépségük szenvedélye Kánaán,tünékeny varázs a lét színpadán. Nap csókolta szirmok, gyenge papír,rajtuk a reggel új harmatot ír,álom-mákony boldogság, csak ígéret,pipacsmezőn csalfa délibáb képzet. Vöröslő vonzalom, tépett tapasz,pipacsok tánca, szertehullt vigasz,szélben libbenő vad lángnyelvek ők,lelkemben őrzött őrült szeretők.
Szökjünk el!
Koldul a lélek, félemberként szédeleg,hazug illúzióban keres jeleket,szívemben ülő vágyam, siralmát súgja,homályba borult világ keserű búja. Lázzá szökik, túl törékeny a pillanat,feszül bennem, bilincset tör a gondolat,büszkeségem megkopott, egyre csak kérlel,fussunk el messzire, szökjünk el a széllel. Titkon menekülnék egy másik világba,álarc nélkül, még a fájdalom sem fájna,szökjünk meg szeretni, kezedért nyúlok,leszel e velem és csak velem boldog? Őrült, önfeledt…
Csak mi vagyunk
Éltető forrásom vagy!Csobogó csermely, hűs vízű patak.Cirógatón ábrándos álmok árjával,örökké ringató medrembe csábítalak! Levegőm vagy!Szelíd szerelmes sóhaj ajkamon.Veled lélegzem be a pillanatot,összebújva ezer buja hajnalon! Te vagy a rétek virága!Színpompásan illatozó természet.Ujjaim, mint zarándok járják be tájaid,e szemkápráztató gyönyörűséget! Csókod fénylő hamvassága!?Maga a fejembe szállt boldogság.Cseppenként kortyolom édes zamatát,belőle sugárzik feléd a forróság! Elakad a hang!Szellőként hozzám simul a gondolat.Kell…
Örök szerelem
Belőled fakadó féktelen sodró áradat,szelíden megbúvó szépséged tüze varázslat,finom kezed bársonyos, izgatottan kapkodó,szemeid fénye a vágytól gyémántként ragyogó. Boldogság olvadó csendjében, szívem otthonod,égő szenvedélyét a számra visszacsókolod,érzem lüktetését, lágy zenét dúdol magában,szemhéjam zárva, varázsfényes bódultságában. Kábult reszketésemmel lélegzem lélegzésed,vállamon szelíden simogató gyengédséged,mélyről feltörő hangodra simuló halk szavak,két szeretkezés között ölelkezve siklanak. Menthetetlen vagyok, te kellesz, téged szeretlek,elveszett lelkem lelkedbe rejtem,…
Az ezer arcú nő
Oly csodálatos és elbűvölő,a szépséges, az ezer arcú nő,hozzád fogható még egy nincsen,az igazi, a legdrágább kincsem. Gyönyörű szemeiddel megigéző,testem, s lelkem rabul ejtő,a szerelem kapuit előttem kitárod,s szívem végleg börtönébe zárod. S büntetésem a végtelen boldogság,a szenvedélytől égő rabszolgaság,elhozod és őrzöd a legszebb álmom,életem minden percében rád vágyom. De van az évnek egy márciusi napja,mikor téged ünnepellek édes angyalka,kívánom, boldog nőnapot köszöntve,az életed…
Jöjj közelebb
Véremben izzó tüzes, forró szerelem,e gyönyörű nőt, teljes szívemből szeretem,vele lehetek, elbűvöl, észveszejtő érzés,a boldogság érintése most csupán egy lépés. Jöjj hát közelebb, s csoda vár meglásd,szorosan ölelve szeressük egymást,ezernyi, millió benned lakozó szépség,nincs már gyanakvás, nincs többé kétség. Csak az az édes sóvárgás, oly kínzó,s a beteljesülés, végzetesen mámorító,egy lett a célunk, valóra vált álmunk,szerelmünkre életünk végéig vigyázunk.
A legédesebb álmod
Ízes csókjaid forrása én vagyok,a gyönyört szomjazó őrült angyalod,számodra a megtestesült ördög,kivel vásárra viszed a bőröd. Hozzád kötözöm lelkem, megigézlek,szép reményét keltem szenvedélyemnek,én vagyok kit megszerethetsz hamar,belőled kér, s a legtöbbet akar. Simogató ajkaid izzó parazsát,a legcsodálatosabb forró éjszakát,a boldogságot ízlelem veled,s gyengéden átölel a szerelmed. Rabul ejt a lázas vágyakozás,egy igazán őszinte vallomás,szívem irányította gondolatok,s végül teljesen beléd bolondulok.…
Akarod, vagy sem
Rád pillantok, s teljesen megszédítesz,szépséged, fejemben egy gondolat ébredez.Szeretlek…s akarod, vagy sem,szívemet csak neked őrizgetem. Megérintlek hát, oly csodás alakod,érzem a pillanat heve szemeimben felragyog.Szeretlek…s akarod, vagy sem,ennyire megőrjítesz kedvesem. Ajkaidon cuppanós édes csókok,jelei mindannak, mit érzek, s mondok.Szeretlek…s akarod, vagy sem,eszemet veszed, véglegesen. Remegő hangod, mint a leglágyabb ének,mit is mondhatnék válaszként néked?Szeretlek…s akarod, vagy sem,veled, még a csillagokat is…
A kérdésem
Minden egyes nap felteszem a kérdést,vajon fogom e még érezni, azt a csodás érzést,mely több, mint amit a bennem rejlő ördög kíván,mit a pokol démoni angyala nekem kínál. Hisz ő is benned lakozik én buja szépségem,mégis te vagy az egyetlen reménységem,ki nem csak testi örömöket szeretnél,a legmélyebb titkaim őrzője lelhetnél. Boldoggá tennélek egy életre,társ lennék, ki óvna, s féltene,több lenne ez, mint…
