Szajki-tavak – ahol az erdők csendje a víz felszínén időzik
Szilánkokra tört valóság: A kubizmus forradalma
Szavakból képek: Az illusztráció mint vizuális híd
Anya
Hajnalpírban kel, mint égi fény,konyhánkban sürgölődik e lény,lantszóként csendül dallama,szívemben zeng minden szava. Tündöklő keze mint selyemszál,simítása nyugalmat talál,szeretete sohasem apad,védelme örökké vigaszt ad. Tekintete mély tengerár,lelkében béke és csend vár,gyertyaként világít az éjben,utat mutat a sötétségben. Bölcsessége tiszta forrás,tanítása örök áldás,vállán pihen minden fájdalom,szívében végtelen irgalom. Rózsákkal hinti be ösvényem,reménnyel tölti létezésem,mosolya napfényként záporoz,derűje boldog napokat hoz.
Édesanyám öröksége
Időtlen kincsed hordom lelkemben,mint drágakövet ódon keretben,szereteted áldott lángja lobog,míg földi létem útján haladok. Arcod ráncain történetek,küzdelmekről mesélő jelek,napjaid fájdalmakkal vívtak,kezed nyomán virágok nyíltak. Tested megtört, de lelked még szabad,példád bennem örökké megmarad,mit tőled kaptam: végtelen erő,mely mindenkor táplál és tovább nő. Örökséged nem múló gazdagság,amit adsz az a tiszta boldogság,mint a lélek gyémántragyogása,mely fényével az elmét formálja. Bölcsességed, mint…
