Képzelet és Valóság • alkony
  • Irodalomi alkotások,  Szerelem és Ábránd

    Andalító harmónia

    Ezüstös folyón, álmos fénye csillan,Alkony dallama lenge légbe illan.Csillagfényes nyári est fátyla lebben,Két magányos szempár pillája rebben. Arcukon árnyék, szemükben tűz ég,Testükben érzés, elbűvölt szépség.Pillangók ők a sötét éjszakában,Összefonódva a vágyak lángjában. Első táncuk álomittasan mesél,Mozdulataik szenvedélye zenél.Szívük üteme szinkronban dobban,Elmerülnek e ringató dalban. Bódultan bújó szédült lüktetés,Csókban csengő szerelem ébredés.Új reményt rebegő éji muzsika,Bohóság, andalító harmónia.

  • Emlékek és Elmúlás,  Irodalomi alkotások

    Magányba zárt szív

    Kopott csizmában ballag, múlt poros útján,lassú léptű, rég elvesztett idő síkján,árva, magányba zárt szív bánattal telve,a remény lángja csonkig leégett benne. Már nem zajong fájó kétségbeesésben,emlékek fojtogató ölelésében,a csend egyre csak mélyül, hallgatássá torzul,az élet keserűsége torkára szorul. Sötét éj árnyai közt árván bolyongva,átkos öregkor kopár kínját hordozza,félelem fonódik lelke törékeny szálára,súlyos ólomként nehezedik fáradt vállára. Apró boldogságra vágyik, egy…

  • Emlékek és Elmúlás,  Irodalomi alkotások

    Október végén

    Ősz volt, október vége,kavargó szél a leveleket tépte,sokszor elátkozott, zord idők jártak,égboltra húzva, sötét, komor fátylat. Ősz volt, október vége,elhagyott szerelmem csodálatos lénye,utolsó mosolyod könnyeimbe zártam,hitemet feladva, titokban rád vágytam. Ősz volt, október vége,hiába tapasztalatok bölcsessége,keresve önmagam, oly keveset leltem,mint egy rémálom, tán sohasem felejtem. Ősz volt, október vége,magányba zárt lelkem lezuhant a mélybe,illúziókban élve, vártam a csodát,így álmodtam tovább…