A szavak óceánja, mely a fejemben hömpölyög,elmondanám, de félek nem okoznék vele örömöt,pedig folyton, csak rád gondolok,ezért is, oly mélyek, e sóhajok.De kimondatlan is...
Lángra gyújtottad a szívem,tiéd a legdrágább kincsem,mit mind a ketten élvezünk,kéjes öröm a végzetünk,az őrült szerelmi mámor,ha megcsókolhatlak bárhol,s bármikor…Sohasem elég a csókokból,mit lopok...
Eljött a csúf világvége,ünnepeljünk örömére,minden ember vidám, s boldog,megszűnik most minden gondod. Örömünnep földön, s égen,nem lesz még csak temetés sem,nem lesz ki majd...
Írj megjegyzést