Ősz a Kányavári-szigeten

Az őszi Kányavári-szigeten, mintha a természet egy titkos festményt tárna elénk, amelyet arany, borostyán és mélyvörös színekből álmodott meg a Balaton-felvidék. A nádasok között lassan ring a víz, tükrében a októberi nap szelíd fénye játszik, mintha apró lángokat hintene a hullámokra. A fák koronái már a változás ruháját viselik, s a szellő minden suhanása egy-egy halk sóhajt csal elő az erdő szívéből. A madarak rajban szállnak a tó fölött, árnyékuk pillanatra megpihen a víz tükrén, majd tovatűnik, mint egy múló gondolat. Az ösvényeken avar zizeg a léptek alatt, s a levegőben ott lebeg a hűvös hajnalok ígérete, amelyben a nyár emléke még finoman feldereng. A vízparton egy-egy gomba bújik elő a fák tövében, csendes tanújaként az ősz lassú kibontakozásának. A hidra ültetett napfény hosszú árnyakat fest a deszkákra, s a túlparton mintha az idő is megpihenne egy pillanatra. A sziget csendje nem üresség, hanem béke, a természet halk beszélgetése önmagával. A színek, illatok és hangok egyetlen harmóniába olvadnak, amelyben az ember lelke is megtalálja a nyugalmat.