Feltételes kényszer csupán az élet,tétován bóklászó véletlen végzet,homályos tükörben vicsorgó látszat,konc után kapva nem hiába fárad. Nyüszítesz egy vágyakból tákolt sírban,porszemként bolyongsz az emésztő...
Ni, csak…!Lábam között két tojásom,fölötte a lecsó-ló kolbászom!Azzal megyek én lecsolni,lyányok szívét birtokolni. Mert…!Akkor vagyok én nagy legény,ha a kolbászom is kemény!Nem is hallok...
Hűvös takaróján nyújtózik az égbolt,éj csendjébe olvadva hangtalan sikolt,Hold hunyorog, halványuló csillag pulzál,hideg tél hull, kavargó holt időt szitál. Léptek alá fehér foltos suttogás...
Írj megjegyzést