Magam vagyok

Magam vagyok, így egyedül,
úgy érzem semmi sem sikerül,
hiányzik az élet veled,
ennél rosszabb már alig lehet.

Szeretnék most veled lenni,
két karommal átölelni,
érezni szív dobbanásod,
jobb lenne most valahol, máshogy.

Egy más állapotban lenni,
inkább mindig csak szeretni,
nem bántani soha egymást,
tennék én egy szép vallomást.

Füledbe suttognám, szeretlek,
imádom mikor szemeid rám nevetnek,
édes mosolyodtól eszem vesztem,
finom ujjaidat nem eresztem.

De nem lehet ez így sajnos,
szívembe szomorúság mardos,
nincs aki most meggyógyítsa,
e mély bánatot elmulassza.

Nem tudom már mit tegyek,
vajon hogy is szeressek,
mi is az mit elhibáztam,
s higgyek e még a csodákban.

Kérdéseim válasz nélkül,
így még az ég is máshogy kékül,
a nap is sötétebben süt reám,
fénye sem tör utat hozzám.

Magába roskadt magányos szívem,
elveszett a sűrű sötétségben,
s csak reménykedhet újra, várva,
hogy az igaz szerelem megtalálja.