Lovagregény a keskeny sziklaélen

Boldogkő vára a Zempléni-hegység egyik legfotogénebb és legkülönlegesebb pontja. Míg Regéc a monumentális erejével, Füzér pedig hófehér eleganciájával hódít, Boldogkő a „Zemplén Szfinxeként” vonult be a köztudatba, köszönhetően a keskeny, nyújtózó sziklaormának, amelyen a várfalak végighúzódnak. A Hernád-völgy peremén, egy különleges, keskeny andezittufa-gerincen egyensúlyozó építmény az ország egyik leglátványosabb műemléke. A vár legismertebb jelképe, az Oroszlán-szikla végén magasodó megfigyelőbástya és az oda vezető fapadlózatú folyosó olyan élményt nyújt, mintha a látogató a hegy éles gerincén sétálna a felhők felé.
A vár neve köré fonódó legenda éppoly bájos, mint maga a látvány. A történet szerint a tatárjárás idején egy Bodó nevű aszúszároló mester bújtatta IV. Béla királyt. Hálából a király neki adományozta a területet azzal a feltétellel, hogy várat kell építenie. Bodó hét lánya pedig csak olyan kérőkhöz ment feleségül, akik hét éven át építették az erődítményt – így lett a hely neve a lányok esküvője után „Boldogkő”. A valóságban a várat a 13. században építették, hogy a Kassára vezető utat és a Hernád völgyét védelmezze a betolakodóktól.
Boldogkő falai között járva megelevenedik a középkor. A belső udvarok, a lovagterem és a híres ólomkatona-kiállítás mind egy-egy darabot mutatnak be abból a dicső múltból, amikor még királyi birtokként vagy éppen a Drugeth és Bebek családok váraként funkcionált. A legmaradandóbb élményt mégis a várfalakról nyíló kilátás adja: a lábunk alatt elterülő falu, a messzeségbe nyúló barackosok és a Zemplén erdős lankái gyönyörű panorámát alkotnak.