Hűvös takaróján nyújtózik az égbolt,éj csendjébe olvadva hangtalan sikolt,Hold hunyorog, halványuló csillag pulzál,hideg tél hull, kavargó holt időt szitál. Léptek alá fehér foltos suttogás...
Jéghideg hajnali fény,dermeszti a kinti világot,szívemben mégis melegség kél,lelkem újra kivirágzott. Némán hallgat a táj,megadta magát a télnek,nekem most semmi se fáj,nincs már mitől...
Átkarolva hozzám bújik a szerelem,forró vágyak tüzével szorosan magamhoz ölelem,bőrödre lehelem, édes csókjaim,füledbe suttogom, csábító bókjaim,s mikor az érzés már elviselhetetlenül feszít,a szenvedély uralkodón, minden tudatot...
Írj megjegyzést