Jégbe zárt tavasz a Zemplén bástyáján

Vannak pillanatok, amikor a természet és a történelem egymásra talál, hogy valami egészen megrendítőt alkosson. A Zempléni-hegység északi szegletében, egy meredek vulkáni kúpon trónoló Füzéri vár látványa önmagában is tekintélyparancsoló, de a tavaszi jégeső kíméletlen függönye mögül szemlélve az erődítmény visszakapta eredeti, zord és bevehetetlen karakterét.
Bár a naptár májust mutatott, aznap a Zemplén elfelejtett felébredni. Amikor távolról, a völgyből először szegeztem rá a lencsémet a dácitkúpon magasodó fehér falakra, az eget súlyos, ólomszürke felhők uralták. Majd váratlanul megérkezett a jégeső. Az apró jégszemek kopogása és a tájat elfedő fehér homály különös, misztikus keretbe foglalta a várat. Ebben a pillanatban a Füzéri vár nem egy felújított műemléknek, hanem egy időtlen, büszke őrhelynek tűnt, amely évszázadok óta dacol az elemek haragjával.
A várba vezető meredek kaptató során a metsző hideg végig emlékeztetett arra, hogy itt, az ország északi peremén a tavasz még csak ígéret. A szél könyörtelenül söpört végig a gyilokjárókon és a várudvaron, de ez a zordság csak mélyítette az élményt. A frissen felújított, hófehér falak és a gótikus kápolna ablakai éles kontrasztot alkottak a sötét sziklákkal.
Ez a vár nem csupán egy látványos építmény, ez Magyarország egyik legkorábbi kővára, amely már a tatárjárás előtt is büszkén dacolt az elemekkel. Az Aba nemzetség építtette ezen a 170 méter magas, meredek vulkáni bástyán, ami stratégiailag szinte bevehetetlenné tette. Füzér történelmének legdicsőbb, egyben legtitokzatosabb fejezete 1526-hoz köthető. A mohácsi csatavesztés utáni zűrzavarban Perényi Péter koronaőr ide menekítette és közel egy évig itt, a várkápolna falai között rejtegette a Szent Koronát.
Ahogy ott álltam a hideg szélben, könnyű volt elképzelni az egykori várvédők mindennapjait, akiknek a zord időjárás nem egy különleges fotótéma, hanem a mindennapi valóság része volt.
A fehér falak és a sötét fellegek kontrasztja nemcsak a szemnek, hanem a léleknek is üzent, Füzér az örök rendíthetetlenség szimbóluma, amelynek sem az évszázadok viharai, sem a hirtelen jött májusi jég nem tudják megtörni a méltóságát.