János látomása 2025 | Képzelet és valóság

Ó, borzalom világa, Bábelek korszaka,
hol Pénzistennek épül szörnyű birodalma.
Mammon imádók hada tódul a szent templomba,
s lelkük tömjénként szállhat a tisztátalan porba.

Miféle bűvölet e bárgyú tudatzavar!?
Hazugság halomra épült, rideg ravatal.
Gépesített érzelem, algoritmusok hona,
a sohasem volt emberi méltóság alkonya.

Jajj, eltévedt emberiség, hová lépdelsz?
Messze már az Éden, semmit sem értékelsz!
Technológiai felhők takarják el Napod,
a természet harmóniája már majdnem halott.

Márványcsarnok mélyében dönt felsőbb hatalom,
rágalmakat okád, mint egy gyomorbántalom!
Újgazdag próféták zengenek álságos hitet,
erővel szolgává csorbítva a becsületet.

Hamis jelszavak között bolyong némi értelem,
valós bölcsesség elvész e köd lepte végzeten.
Nincs már közös igazság, szétfolyt mint olvadt viasz,
őszinte érvelésed, vak tükörben torz grimasz.

Elhagy minden értelem, mi elméd fűtené,
nem nézel vissza, csak rohansz az örvény felé.
Isten ajándékát alantas célra használod,
a Föld gyümölcseit szennyezed, vizét megrontod.

Mennyi megteremtett szépség hullik a semmibe!?
Emberiség lett az élővilág szifilisze.
Új özönvíz készül, de Noé bárkái helyett,
szelfik maradnak, mém-nyomatok, mint végső jelek.

Fényűzés árnyékában koldus kóborol,
hulladék tengeren tengődik a nyomor.
Józsefi magtárakat legyek lepik, üresek,
Apokalipszis lovasai jönnek, sebesek!