Évszakváltás

Halványul a nyár emléke,
tombol az ősz szakadatlan,
mi volt, elvész az enyészetbe,
s ami lesz is, mozdulatlan.

Kopott padok nedves fája,
őrzi még a nap melegét,
de a szél már körbe járja,
eltörölve szelíd hevét.

Végtelen nagy égi ponyva,
cseppekben ring a hervadás,
minden álmot eltapos ma,
a kegyetlen évszakváltás.

Csitul a vihar, szétszalad,
víz pereg a csatornákban,
míg a holdfény gyöngyöt fárad,
fűzni minden csobbanásban.

Kongva koppan csend a tájra,
mint templomok harangszava,
bokor reszket sorsára várva,
sárkönnyön lebeg hűs talaja.

Álmos utcák sötét mélyén,
villanylámpák hunyorognak,
égi remény végső fényén,
falevelek elhullanak.