Édesanya táncol

Libben-lobban szoknyafodra,
leng a tánca, mint a bodza,
csilingelő nevetése,
repít fénylő messzeségbe.

Holdsugárral ropja este,
álmokat ringat minden percbe,
tündérrózsa nyílik útján,
mesét súgnak fák az utcán.

Pillangókkal körbe-körbe,
suhan át az édenkertbe,
csillagpor hull két kezéből,
varázslat száll énekéből.

Szitakötő könnyű lépte,
perdül-fordul fel az égbe,
pilleszárnyú mozdulattal,
szárnyal, mint a hajnali dal.

Harmatgyöngyök lábnyomában,
játszik szellő hajszálában,
mint a selyem, olyan könnyed,
mindörökké velünk repked.