Ébred a határ
Hűvös tócsákban éj ezüstje ring,
csillagpor hullik, míg a Hold kering,
derengő hajnalon zúzmara lebeg,
fénysugarakban a világ megremeg.
Szellő simítja lombok sugarát,
kertek bársonyán harmat csillog át,
virágszirmokkal gyöngycsókot cserél,
tavasz jöttéről mókásan mesél.
Madarak vonulnak égi tájakon,
pihenni térnek megfáradt szárnyakon,
csend szövetét tépi csurgó kis patak,
ébredő természet titkára akad.
Moha zöldell az út kavicsain,
árnyak vibrálnak a kert falain,
pirkadatkor már színek árja vár,
s mint tiszta lég, úgy ébred a határ.
