Dupla expozíció

Nézd,
nincs ebben semmi
titok.
Csak a matek.
Egyszer élni
kevés, mert
elúszol a részletekben.
Túlságosan fáj
a hideg,
túlságosan jó
az étel,
és mire észbe kapsz,
már vége is
a sornak.

Szóval nekem
jár a repetázás.
Kétszer kell
itt lennem.

Az első körben
csak a test vagyok.
Aki éhes,
aki fázik,
aki elrontja
az összes szerelmét,
mert még nem tudja,
hogy a szív
nem izom,
hanem egy lyukas
zseb.

De a másodikban!
Ott már én vagyok
a kamera.
Ott már látom,
ahogy állok
a szakadó esőben
és nem sajnálom
magam,
hanem feljegyzem.

Mert csak akkor
vagyok igazán
gazdag,
ha látom,
milyen szegény
voltam.
Kétszer kell élnem,
hogy az egyik énem
mindig tudja fogni
a másik kezét.