Feltételes kényszer csupán az élet,tétován bóklászó véletlen végzet,homályos tükörben vicsorgó látszat,konc után kapva nem hiába fárad. Nyüszítesz egy vágyakból tákolt sírban,porszemként bolyongsz az emésztő...
Napról napra nehezebb,elviselni a sok szemetet,mely először elemészt, magával ragad,majd elárulod, megtagadod önmagad. Beállsz te is a sorba,s leszel saját elveid meghazudtolója,de hiába kemény...
A szavak óceánja, mely a fejemben hömpölyög,elmondanám, de félek nem okoznék vele örömöt,pedig folyton, csak rád gondolok,ezért is, oly mélyek, e sóhajok.De kimondatlan is...
Írj megjegyzést