pexels-juan-pablo

Láss.Hallj.Érezz

vrsek
flower line
#image_title

Téged látlak

Nézd, lebegő szárnyait,szürkébe hajlanak a fények,szétszórják sejtelmes árnyait,börtönbe zárnak, fájó emlékek.Téged látlak,arcod éle, gyertyavalósággá olvad,minden idegsejtemmel vágylak,üres tekintetem, a homályba porlad.Semmibe sóhajt a csend,lelkem falán, kín szülte rajzok,párnámon, könnyé keserül a hepiend,eltompulnak a hangok.Halványan dereng a sötétben,hálót húz körém a múltam,ködfátyla szövi át létem,mardos mélabú magányomban.Szemeim tükrében kering a képzet,olvad az idő, érzem ahogy elfut,vérző…

#image_title

Végtelen óceán

Távoli vizeken,tengernyi szerelem,siklik a habokon,bársonyos fodrokon. Hullámok csillannak,ölelve ringatnak,önfeledt, féktelen,szél süvít szüntelen. Feszülő vitorlák,hajókat siklatják,sirályok suhannak,halakat kutatnak. Életünk bölcsője,világunk jövője,mindig kék Kánaán,végtelen óceán.

#image_title

Háború

Magányos lelke mélyén, mereng az idő,hegekkel teli, mint az elvakart himlő,megélt számtalan, kegyetlen gyűlöletet,közönnyel arcán, hímezve szemfödelet. Feloldódik, megalkuvó a tisztesség,tétova bohócként hallgat az emberség,mindent elemészt a vak, bűnös buzgalom,kitalált eszmék, aljas, hazug hatalom. Éhes, szorít a szörny, elevenen elnyel,lidérces láztól üvölt, mindent felperzsel,vérízű elmúlás bűzlő szagát ontja,árnyként suhan a halál mérgező csókja. A léptek…

kitorolhetetlenul

Kitörölhetetlenül

Izzó agyamban legbelül,már kitörölhetetlenül,ezer bűnös gondolat,bódítóan borzongat. Függőség, perzselő máglya,ajkait csókra kínálja,sóhaj sodorta harapást,bizsergető cirógatást. Ölelések örvénye,mohó ujjak ösvénye,szenvedélyünk örömtűz,testünk vágya összefűz. Éhes ágyék mámort csorgat,kitárt kelyhe mézzé olvad,szemérmetlen forró lángja,táncol, élvezet dalára. Gyönyörré gyötri az öröm,illata illan bőrömön,lüktetése megfeszül,felsikongva egyesül.

Legszebb ajandek

Legszebb ajándék

Júliusi nyár égi szeretője,életet lehelt csöppnyi csemetébe,ragyogó, fényes csodaként születtél,arcod bájával, felsírva köszöntél. Legszebb ajándékot szemedben hoztad,tiszta, őszinte kedvességed adtad,te lettél a nő, ki mindig álomszép,csupa érzelem, gyönyörű álomkép. Rohan a világ, versenyt fut az élet,de az idő barát, nincs mitől félned,tapasztalat, mint érték nemesedik,a jövő még rád vár, s beteljesedik. Szeretetre, boldogságra születtél,rengeteg borút,…

telbucsuztato

Tél búcsúztató

Bimbóból fakadó színes világ, tavaszt ébresztő rózsaszín virág, szirmait bontogató szenvedély, kacér kikelet, tavaszi szeszély. Pajkos napsugarak szövik át, bozontos füzek aranyhaját, táncoló árnyékok bontják szét, lágy szellő borzolja melegét. Puha, kehely ágyából hívogat, bódító, mézillatú áhítat, cseppenként ontja édes zamatát, darázsnép duruzsolja dallamát. Néha, fájó szívű felhők sírnak, falevelek csendben összebújnak, könnyező vízcseppnyi csillanás,…

szellotanc

Szellőtánc

Árad a fuvallat, szirmokat röptet,zizzenő avarágy szeli a csöndet,lágyan ringatózva az erdő vigad,mező zsibong lüktető élet sarjad. A gyűrött hegygerinc hátán viháncol,völgy ölén a susogó fűvel táncol,andalító tücsök zenét hallatja,pillangó szárnyakon repül dallama. A magasban szökdel, felhőket tépked,villantva halovány selymes ég kéket,ragyogó színben fürdeti a tájat,édes aromájú virgonc varázslat. A levelek harmatcseppjét kortyolja,életet lehelve, napfényt…

szedult keringes

Szédült keringés

Ajkaid nyomata, éltető zamat,forró csókokkal enyhíted szomjamat,viaszcseppként olvad rám gyertyalángod,örömmámor uralja boldogságod. Tüzem, mindent elhamvasztó éhségében,a vágyak ősi ösztöne hajtja vérem,édeni ritmusra lüktetve ringatod,a bőrömbe harapja magát illatod. Érintésed tűzvihar, testemen sistereg,lángoló mézkelyhed vágyat gerjesztve pezseg,a gyönyör fülledt fátyla uralja tudatod,csurranó szenvedélyben lélegzem sóhajod. Korlátok nélküli szabadság a szerelem,csintalan ujjaidba merítem tenyerem,elnyújtózva, buján kúszik meztelen…

multam rossz emlekei

Múltam rossz emlékei

Lehullik a lepel, a vér nem változott,szilánkként robbant szét, mit eddig látszatott,szavaid mögött érzett drága kincseket,utolsó percig mohón ízlelt életet. Búsan bolyongva kereslek földön, s égen,szerelemből szőtt vágyaink börtönében,fájón kínzó az álmokkal átszőtt magány,a hamvaiba hulló valóságfoszlány. Sárban ragadt, sajog sebzett büszkeségem,sérelmeim torz tükrébe árvult lelkem,a kopott remény ringatta őszinteség,hazug illúzióban rekedt üresség. Szívemet tépik…

nem vagy mar

Nem vagy már

A tegnap peremén végtelen már a sötét,szánalom kísérti a múló idő ködét,a félhomályban felsejlenek foszlott emlékek,az arctalan napokban fojtogató közhelyek. Örömök vágya kísért, kínzott szívembe váj,tövised ölelem, halálra szúrt, nem vagy már,hamuként száll el minden édes látomás,magányomban bújik mellém az elmúlás. Hamis szerelemben született az áldozat,mihaszna sorsom nem kerget többé álmokat,mint a tátongó mélységben pislákoló…

elveszett szerelem

Elveszett szerelem

Fásult sóhajommal fújom szét nyomodat,lélekgyilkos magány ajtómon kopogtat,folyton megaláz, vergődő lebegés az élet,örökre átitatta, megmérgezte véremet. Végtelen szenvedés, álmatlan hajnalokon,csalfa reménnyel tele, szótlanul fuldoklom,téli rideg világ költözött életembe,rabláncán a félhomály, fagytól meggyötörve. Utamat nem lelem, szívem sem dobban már,lelkem kettétörve egyedül botorkál,az elmúlás, a múlt keresztre feszített,igazat kimondva csakis én veszítek. A bennrekedt szavak is…

ennyit sem

Ennyit sem

Szürke fátyol agyamon,a helyemet sem találom.Hiába vagy nekem,ha a figyelmed sem érdemlem.Egy-két sör, pár szál cigi,s a szerelmet a szél tova is viszi?Körülöttem emberek,kiket szeretnek.Csak én vagyok egyedül,s a gondolat fojtogat legbelül.Neked egy senki vagyok,az sem számít, ha a magányomba fulladok.Olyan, mint egy ócska idegen,kihez nem fűz semmi érzelem.Pedig, reméltem rám büszke lennél,s így mások…