Azúr tengerszemek
Bíbort izzad a fülledt alkonyat,ódon szobában megreped a csend,tizennyolc tél, s tizenkilenc tavaszhúsa feszül, hol langy pára dereng. Arany vízesés hajuk fonala,azúr tengerszemük igézve néz,lágy bőrükön vad kertillat remeg,míg a vágy, vér fonalával igéz. Selyem leplek halnak el a padlón,a zsengébb szűz még, reszkető madár,kecses dűnén szédül a mozdulat,míg nővérében felüvölt a nyár. Veszett csókokkal marja az ajkat,hűs tenyerében finom…
A fenséges ív dicsérete
Nem minden ifjú fara ékes, ám akadnak köztük,kiknek holdként ragyogó domborulata, kerek fehér,s a lágyan imbolygó tenger fövenyén szégyent levetkezve,feltárják mindazt, mit a sóvárgó test remél. Ujjakat, s nyelvet hívogató e bájos, ám sápadt hasadék,melyet az izzó napkorong pírja arannyal von körül,csorgó nyál patakkal rózsaszín kígyó bűvöli a vágyat,mely a megfeszülő ágyék fullánkjától gátlástalan kéjjé hevül. Mert nincs a földön…
Gomolygó végzet
Fásult unalom, rakodott rájuk,mint a por, az elmúlt szürke évekmélyén a vágy már csak emlék maradt,míg egy ködös örvénybe nem értek. Ott várta őket a gomolygó végzetdühe, mint alvilági lángoló ólomégette szét a polgári szemérmet,zsarnokként ülve vérrel festett trónon. A pállott éjben gátakat vág áta vágy, mint érdes rozsda, rágja széta józan észt, Lara sóvárgásaszorító igaként sebzi lelkét. Gellért keze…
A batár
Pajzán Bözsi, dúskeblű lány,napestig a dűlőn riszál,fartájékát úgy ringatja,mint egy kátyút fogott batár. A falusi menyecskék köztő a legszebb, s mint egy ritkaszekéroldal, az arca úgyfénylik: mázas, tarka-cifra. Hány parasztlegény veszett ela kegyéért, hány gazda-fi,edzett rugóin nem bír azéles útkanyar kifogni. Két utast visz el egyszerre,mivelhogy bírja e batár,az egyik elöl hág fel rá,a másiknak hátul is jár.
A Szajha és a Szent
A szertartás elkezdődött, a gyertya serceg,nemiségért epednek a becstelen sejtek,bíborba öltözött papnő, sötét bálvány,szentségtörő vérre szomjazó boszorkány. Zsoltár felett hörög, megfeszül a szent alak,mámorral itatják a csattanó bőrszíjak,megtört gerincéből barbár ima hömpölyög,tiszta hitét falják ordas, belső ördögök. Nyelve combok közé kúszik, mint síkos féreg,kehelybe hatol, hol méz erjed, édes méreg,démonok várják, kiéhezett veszett kutyák,felszentelt préda meggyalázott koncát rágják. Agya tátongó…
Fanyar függőség
Beléd marok, romlott, vérmes húsba,s fojtom sorsom sötét kéjes kútba,pőre oltárodra borul ajkam,nem irgalmaz e démoni hajlam. Koldus ujjaim aranyat szórnak,míg átkaim a bőrödbe fúrnak,féktelen a tánc, pogány a játék,veszett vágyaknak édes ajándék. Nem kell szép szó, csak a nyers, vad állat,mely felszakít minden lelki gátat,izzó máglya e végső vallomás,nincs kiút elenyész a tagadás. A homályba vész, megvakul a fény,törik…
Bíbor rítus
Csak hagyd ízlelnem puha, bíbor kelyhed,hol szomjam enyhet, s újabb lázat lelhet,lágyan hajolva, mint a selymes pára,úgy tapadok e néma, drága szájra. Finoman fonja bűbáját a bűvölet,incselkedve simítja nyirkos bőrödet.hosszú mély mozdulat e titkos rítus,nem fér el benne semmi üres ritmus. A belső hőség, mint egy forró láva,beolvad vágyaink szent oltárába,lágy, szelíd nyomással oldódunk egybe,folyóként áradunk tüzes tengerbe. Mint nemes…
A láng, ami nem felejt
Nem csupán az ajkaidat akarom.Azt a néma oltárt keresem, ahova a szavak meghalni járnak, mielőtt megszületnének.Úgy érkezem hozzád, mint aki a érzelmeidre éhes.Saját számat a tiédre feszítem, mint egy lassú, hittől fűtött imádságot,ami nem kér bocsánatot.Ez nem egyszerű érintés, ez egy ostrom,mit puha ajkakkal és elnyújtott, mézsűrű másodpercekkel vívunk meg.Látni akarom, ahogy a bőröd megadja magát,ahogy a két test közötti…
Urbánus gyalázat
Négy csupasz fal, málló vakolat, koszos beton,s egy matrac a porlepte parketta lapon.Nincs bútor, csak e sziget a csend sűrű szövetén,s két szerelmes szív az éjszaka puha peremén. A kép itt elmosódik, csak delírium és alázat,szemérmetlen testekből gyúrt urbánus gyalázat.Szerelmi zálog ez, egy sötét, közös szertartás,hol kedvesének felkínálása a legmélyebb vallomás. A férfi jelez, s nyílik a kopott zár,a nő…
Biológia
Kapualj mélye, mész és szenny szaga,nem véd szoknya, se a blúz anyaga.A neonfényben, bőröd fénylő vakolat,bordáid közt bontom a tartófalakat. Szemeiden textil, látásod offol,nyelvek a szádban, borul a protokoll.Lehull a konfekció, váz csak a lényeg,retinába égnek a meztelen tények. Sercegő suttogás, zajban és térben,Publikus pulzusok halánték-érben.Kollektív tekintet gátlásaid törli,vágyaikat hagyod testeden dőzsölni. Kacéran lúdbőröz, ég a romlottság,instabil vegyület, buja borzongás.Éhező…
Fojtogató szerelem
Az éj vállaimhoz bújik, mint sebzett állat,lehelete forró, ereimben árad,a sötétség kinyitja fekete száját,nekem zengi, a vér lázító imáját. Csontjaimban fészkel, a vágy éhes madara,kitépném, de vele égek, húsom felfalja,bőröm alatt villan, lüktet az érintés,mint perzselő tűz, amelyből nincs menekvés. Lelkem üvölt, de a hangja nem hallik,elmémben emléked lángja vonaglik,tomboló tűzviharként éget… s én hagyom,belém markol, ujjai kúsznak a falon.…
A szenvedély útja
Ujjaim járnak a szenvedély útján,finoman haladva az összes lankán,tested tartományain utazom át,felfedezve minden titkos zónát. Bőröd alatt remeg a sóvárgás,örvénylő nyughatatlan dobolás,izmaid húrjain… feszül bennem,őrült, vadul lüktető gyötrelem. Érintéseid, mint forró hegyek,hol szenvedély folyói erednek,csókok égő vulkánjai nyílnak,mint túláradt patak elsodornak. Agyamat bizsergető vágy uralja,nyelvem körbejár, ajkaidat nyalja,gyengéd érzékiség, vérlázító tánc,buja gátakat szaggató tüzes lánc. Combjaink közt érzékeny testékszer,krémes ízzel…
