Képpontok és repedések – 16-18. rész
Tizenhatodik rész: Ketrecbe zárva A csütörtök ólomnehéz tömegként préselte össze a panellakás levegőjét. A fojtogató apátia minden életfunkciót a túlélési minimumra redukált a falak között. Kata a terasz műanyag székén ült, és a kinti, nyár végi párát szívta magába. Dioptriás lencséin megcsillant a napfény, ahogy az olvadt aszfaltot és a szemközti homlokzatokat pásztázta. Zsigereit átjárta a megnyugvás; abba a hitbe…
Képpontok és repedések – 13-16. rész
Tizenharmadik rész: A tizenkettes apartman Kata hazatérésének feszültségét a csütörtök délutáni fülledtség sem oldotta fel a panellakásban. A csukott fürdőszobaajtó mögül a lezúduló víz egyenletes dobolása szűrődött ki. Dóri a zuhany alatt állt. A nappali fojtogató levegőjében Dávid zsebében megrezzent a lenémított mobil. Hangtalanul húzódott be a lány üres szobájába. Tekintete alig egy másodpercig pihent a kijelzőn; a felvillanó név…
Képpontok és repedések – 10-12. rész
Tizedik rész: A romlottság ölelése A kávéfőző tompa zúgása törte meg a panellakás kora reggeli nyugalmát. A lefőtt kávé keserű illata kúszott végig a folyosón, egyenesen a hálószoba nyitott ajtajáig. Léna mezítláb lépett a hideg kőre. Bőrén még ott száradtak az éjszaka ragacsos nyomai. Tekintetét a padlóra szegezve, karját szorosan a mellkasa előtt keresztezve próbálta takarni meztelenségét. Dávid a konyhapultnak…
Képpontok és repedések – 7-9. rész
Hetedik rész: A határok felörlése A kánikula fojtogató lüktetését napokon át tartó, sűrű esőzés mosta el. A vízcseppek monoton ritmusban verték az ablaküvegeket. A kinti aszfalt párája elszívta a betonfalak forróságát, odabent azonban a fülledtség a tetőfokára hágott. A külvilág végérvényesen megsemmisült. A monitor megszokott, éjszakai fénye kialudt, a vak képernyő beleolvadt a szoba árnyékaiba. Léna üzenetei érintetlenül gyűltek a…
Képpontok és repedések – 4-6. rész
Negyedik rész: A kilences szabály A lakótelep felett megrekedt a fülledt pára; az induló autók motorzaja és egy távoli mentő szirénája már kora hajnalban átvágta a fénytelen szoba nehéz levegőjét. Kata az ágyban fekve figyelte, ahogy a betonfalakon átszivárog a szomszéd vízvezetékének morgása. Aztán valami megváltozott a lakás belső ritmusában. A nappali felől nem a hűtőszekrény megszokott kattogása szűrődött be,…
Képpontok és repedések – 1-3. rész
Első rész: A hegyoldal lélegzete Az ezüstszürke autó tompa morgással gyűrte maga alá a meredek hegyoldal utolsó kanyarjait, miközben az utastérben még a légkondicionáló steril hidege uralkodott. Kata hálásan simult a bőrülés hűvöséhez, ujjai lazán pihentek a térdén; a kilométereken át tartó, elmosódó suhanás és Ági halk nevetése végre feloldotta benne a hétköznapok görcseit. Amikor a motor leállt, a szellőzőrácsok…
Hétköznapi stigmák
Első rész: Október – Szabadesés Első stáció: A papír és a hús Az olvasóterem fülledt levegőjében egymásba ivódott a kintről hozott, nedves gyapjúkabátok és a bomló papír poros szaga. A sorok végén, egy asztali lámpa szűk fénykörében Áron olvasott. Harmincnyolc évének minden fásultsága ott ült a vállain, gerince mégis kérlelhetetlenül egyenes maradt; puszta jelenléte súlyos tömegként rántotta magára a tekinteteket.…
Azúr tengerszemek
Bíbort izzad a fülledt alkonyat,ódon szobában megreped a csend,tizennyolc tél, s tizenkilenc tavaszhúsa feszül, hol langy pára dereng. Arany vízesés hajuk fonala,azúr tengerszemük igézve néz,lágy bőrükön vad kertillat remeg,míg a vágy, vér fonalával igéz. Selyem leplek halnak el a padlón,a zsengébb szűz még, reszkető madár,kecses dűnén szédül a mozdulat,míg nővérében felüvölt a nyár. Veszett csókokkal marja az ajkat,hűs tenyerében finom…
A fenséges ív dicsérete
Nem minden ifjú fara ékes, ám akadnak köztük,kiknek holdként ragyogó domborulata, kerek fehér,s a lágyan imbolygó tenger fövenyén szégyent levetkezve,feltárják mindazt, mit a sóvárgó test remél. Ujjakat, s nyelvet hívogató e bájos, ám sápadt hasadék,melyet az izzó napkorong pírja arannyal von körül,csorgó nyál patakkal rózsaszín kígyó bűvöli a vágyat,mely a megfeszülő ágyék fullánkjától gátlástalan kéjjé hevül. Mert nincs a földön…
Gomolygó végzet
Fásult unalom, rakodott rájuk,mint a por, az elmúlt szürke évekmélyén a vágy már csak emlék maradt,míg egy ködös örvénybe nem értek. Ott várta őket a gomolygó végzetdühe, mint alvilági lángoló ólomégette szét a polgári szemérmet,zsarnokként ülve vérrel festett trónon. A pállott éjben gátakat vág áta vágy, mint érdes rozsda, rágja széta józan észt, Lara sóvárgásaszorító igaként sebzi lelkét. Gellért keze…
A batár
Pajzán Bözsi, dúskeblű lány,napestig a dűlőn riszál,fartájékát úgy ringatja,mint egy kátyút fogott batár. A falusi menyecskék köztő a legszebb, s mint egy ritkaszekéroldal, az arca úgyfénylik: mázas, tarka-cifra. Hány parasztlegény veszett ela kegyéért, hány gazda-fi,edzett rugóin nem bír azéles útkanyar kifogni. Két utast visz el egyszerre,mivelhogy bírja e batár,az egyik elöl hág fel rá,a másiknak hátul is jár.
A Szajha és a Szent
A szertartás elkezdődött, a gyertya serceg,nemiségért epednek a becstelen sejtek,bíborba öltözött papnő, sötét bálvány,szentségtörő vérre szomjazó boszorkány. Zsoltár felett hörög, megfeszül a szent alak,mámorral itatják a csattanó bőrszíjak,megtört gerincéből barbár ima hömpölyög,tiszta hitét falják ordas, belső ördögök. Nyelve combok közé kúszik, mint síkos féreg,kehelybe hatol, hol méz erjed, édes méreg,démonok várják, kiéhezett veszett kutyák,felszentelt préda meggyalázott koncát rágják. Agya tátongó…
