Második élet
Mintha volna egy második testem,amit csak veled veszek fel.Abban bátrabb vagyok,a vállam nem húzódik össze,és a kezed alattnem magyarázkodom. Ebben az életbena vágy nem kér bocsánatot.Az ablakon túl autók kereke csikorog,de bennünk csend van,sűrű és meleg,mint egy titok, amit nem adunk oda a világnak. Azt mondják, egy élet jut mindenkinek.Én kettőt élek:egyet a fényben,egyet a bőröd árnyékában.És ha ez romlottság,akkor…
Két szív – Az élet bűvös köre
Opálos estfényben tündérként száll,lelked felém, mint halk, szelíd madár,s én lopva nézlek hosszan, boldogan,míg agyam mélyén békedal suhan. Letisztult emlékek lágy zenéje szól,mosolyomra, tekinteted válaszol,szemedben ott ég minden alkonyat,örökre szépnek látom arcodat. Lágyan ölelik egymást szíveink,akár két virág, ha szellővel ring,szellemed bája, mint ezüstös sugár,beragyogja valóm, s bennem égve jár. Mily gyengéd, vonzó minden pillanat,cinkosan gerjeszt puha parazsat,oly édes, csábító…
Andalító harmónia
Ezüstös folyón, álmos fénye csillan,Alkony dallama lenge légbe illan.Csillagfényes nyári est fátyla lebben,Két magányos szempár pillája rebben. Arcukon árnyék, szemükben tűz ég,Testükben érzés, elbűvölt szépség.Pillangók ők a sötét éjszakában,Összefonódva a vágyak lángjában. Első táncuk álomittasan mesél,Mozdulataik szenvedélye zenél.Szívük üteme szinkronban dobban,Elmerülnek e ringató dalban. Bódultan bújó szédült lüktetés,Csókban csengő szerelem ébredés.Új reményt rebegő éji muzsika,Bohóság, andalító harmónia.
Álomittas könnyűség
Az éjszaka szívemben,hajnallá változik,csillagként hull csendben,láthatáron átszökik. Senki sem láthatja őt,piruló ég nyeli el,színtelen álmokból rőt,illattalan rejtéllyel. Hold ásít, elfáradt rég,reggelt súg a gondolat,felhőket varr az ég,fodros szélű párnákat. Körénk fonódik, oly szép,álomittas könnyűség,lelked iránytű, térkép,eleven gyönyörűség. Szárnyalunk fesztelen,tekinteted igéző,mosolyod mellemen,mint csillogó ékkő. Fényedbe rajzolok,pulzáló ösvényeken,szerelmes mámorok,át a végtelenen.
Hintázunk
Magasba törve hintázunk,ívelő görbe szívdobbanásunk,s ha bírja majd a holnap,szerelmünk igazi hegyeket is megmozgat,valóra váltva minden belém képzelésed,megálmodott vágyunk valóságként ébred. Hintázunk le és fel,megküzdve az ismeretlennel.
Szökjünk el!
Koldul a lélek, félemberként szédeleg,hazug illúzióban keres jeleket,szívemben ülő vágyam, siralmát súgja,homályba borult világ keserű búja. Lázzá szökik, túl törékeny a pillanat,feszül bennem, bilincset tör a gondolat,büszkeségem megkopott, egyre csak kérlel,fussunk el messzire, szökjünk el a széllel. Titkon menekülnék egy másik világba,álarc nélkül, még a fájdalom sem fájna,szökjünk meg szeretni, kezedért nyúlok,leszel e velem és csak velem boldog? Őrült, önfeledt…
Ősi ösztön
Szorosra fűzött gyötrelemláncon,arcomnak feszülő indulatok,messzire visznek el magamtól,lúdbőröznek a gondolatok. Minden elcsókolt csókod íze,mézédes nektár áradata,ajkaimon pihen örökre,lüktető boldogság zamata. Selymes hajad illatában,vágyat ringató ölelés,tavaszi réten virágtenger,bódult szerelmes hempergés. Nyitott szemed végtelen tenger,merengek írisze színeiben,szememet igézőn fogva tartja,elsüllyeszt hiányod cseppjeiben. Tört szárnyakkal zuhanok a mélybe,kezemben szétzúzott lét darabok,ősi ösztön visz előre,egész, csak veled maradok.
Irigység
Irigylem a Napot, csókja ébreszt reggel,aranyfényű, simogató öleléssel,köd szitán át szűri, a színpompás tájat,irigylem a szellőt, ha hajaddal játszhat. Irigylem a fenn szárnyaló madarakat,neked csicsergik szerelmes dalaikat,a hűs lombok könnyed örömtáncot járnak,árnyékot festve rád… irigylem a fákat. Irigylem a szomorú fodros felhőket,frissítő, szivárvány könnyekkel öntöznek,irigylek mindent, mi bármikor elérhet,irigylem, mert csak veled teljes az élet.
Álomszerű lebegés
Az első gondolatom te voltál,a szívembe nyilakat rajzoltál,pici, aprócska elbűvölő fényt,veled szárnyalhassak angyalodként. Visszafordíthatatlan a pillanat,kitárt szárnnyal zuhanok, szél simogat,mint vágyaidba hulló szeretőben,száll a varázs, vibrál a levegőben. Sziromlepelből bújnak elő vágyaink,öledbe fészkelnek boldogság álmaink,rezzenő valódban meztelen a csended,mintha nem lenne határ, elveszem benned. Olyan puhán karolsz, beengedlek magamba,te vagy égő szívem legfontosabb darabja,létezésed lüktető csodája ajándék,életben értelmet nélküled nem…
Csak mi vagyunk
Éltető forrásom vagy!Csobogó csermely, hűs vízű patak.Cirógatón ábrándos álmok árjával,örökké ringató medrembe csábítalak! Levegőm vagy!Szelíd szerelmes sóhaj ajkamon.Veled lélegzem be a pillanatot,összebújva ezer buja hajnalon! Te vagy a rétek virága!Színpompásan illatozó természet.Ujjaim, mint zarándok járják be tájaid,e szemkápráztató gyönyörűséget! Csókod fénylő hamvassága!?Maga a fejembe szállt boldogság.Cseppenként kortyolom édes zamatát,belőle sugárzik feléd a forróság! Elakad a hang!Szellőként hozzám simul a gondolat.Kell…
Nem vagy itt
Rám telepszik szürke létem kínzó magánya,Harcol a félelem, emlékeim foszlánya,Cseppenként ontja könnyét, remegőn szenvedő,Párnaráncok örvényébe olvad az idő. Puha táncát lejtve elnémul a pillanat,Hűvös csendben nesztelen lebben a gondolat,Szemhéjaim zárva, álmaimat ringatod,Magamban látlak, bőrömön hordom illatod. Sebeim tépkedi vágyaim csapongása,A lüktető éden fájdalmas ingoványa,Felfoghatatlan érzés, mámoros szerelem,Ujjaim közt olvadsz, csókjaid ízlelgetem. Múló órák ölében nyugszik meg a lélek,Halványan derengő fényben…
Nélküled meghalok
Reszkető csendemmel viaskodva,magam vagyok…Erőtlen testembe burkolózva,vágyak lüktetésétől sorvadok. Létem perceibe kapaszkodva,világod kívánom…Halk vigaszát szívem zakatolja,sóvár szerelmes szenvedélyálom. Gyönyört idéz a képzelet síkja,elveszem benned…Édes illanó illatod kínja,érintésed hálót húz, nem enged. Pillantásod eltűnő emléke,arcodat kutatom…Homályba vesző gyönyörűsége,csókod mérgét ajkamon vigyázom. Öröktől fogva bennem létezel,nélküled meghalok…Fény kitárja karjait, felemel,szemhéjam zárva, pillámon csillagok.
