Egy kapcsolat klímája
Előszó Az emberi élet egyik legcsendesebb, mégis legmélyebb tapasztalata az idő múlása. Nem a nagy események teszik igazán érzékelhetővé, hanem azok az apró, hétköznapi pillanatok, amelyek észrevétlenül kapcsolják össze a napokat. Egy beszélgetés egy kávézó teraszán. Egy nyári este túl hosszúra nyúló hallgatása. Egy őszi utcán kimondott félmondat. Egy téli délután, amikor már csak az emlékek maradnak.Ez a versciklus ezekből…
A súly emlékezete
Előszó Tizenhat naplemente egyetlen nap alatt.A súlytalanság nem könnyűség, hanem elhalasztott döntés.Odafent a test lassan elveszíti sűrűségét, a csont ritkul, a hangok torzulnak, a közelség elcsúszik. A gravitáció nem hiányzik – csak késik.A ciklus versei egy űrutazás történetét követik, de valódi tétjük nem a világűr, hanem az emberi megtartás kérdése. Mi marad belőlünk, ha megszűnik az, ami lefelé húz? Mit…
Strukturális összeomlás
Kijelzőkön vak rendszerhiba villog,strukturális összeomlás zúg, pattog.Vészjelző veri a szaggatott ritmust,a gép futtat egy végső algoritmust.Búg a szerver, fagynak az áramkörök,de a világűr némasága örök. Két ember sodródik fémkapszulában,vöröslőn pislákoló félhomályban.A mérnök még rendszert tesztel izzadva,szemében makacs túlélés, szikrázva.Az orvos megadta magát a csendnek,hátat fordít e technikai nesznek. Memóriájuk elmosódott térkép,szétesik minden civilizált érték.Családjuk arca pixelekre bomlik,mentális állapotuk gyorsan romlik.Sűrűsödik…
A Hamu Katlana: A romlottság éneke
Előszó Vannak helyek, ahol az idő nem múlik, hanem megalszik, mint a sebben a vér. A Hamu Katlana nem gödör és nem börtön: ez a világ utolsó, lázas lélegzetvétele. Itt a Nap már csak egy emlékezetből kikapart, vak heg az égen. A levegőnek fémes íze van, mintha az ember egy rozsdás kést nyalogatna.Ebben a színházban Sáfár az úr, aki a…
A völgy törvénye
A háború utáni világ nem omlott össze látványosan. Nem volt végső robbanás, amely mindent lezárt volna. Inkább, csak elcsendesedett. A horizont hamuszürkévé vált, a városok kiürültek, az utak mentén rozsdás járművek maradtak. A túlélők nem a romok között haltak meg, hanem lassan, egymás tekintetében.Így jutottam el a völgybe. Napok óta gyalogoltam. A térkép, amit találtam, már nem jelentett semmit. A…
Selyem és vér
Elza nyafka úrilány volt,gondtalan telt minden napja,szegénységről mit sem sejtett,féltve óvta édesapja. Kornél csélcsap fiatalúr,bár a lányt szívből imádta,más nők ringó csípőjét ismohón ambicionálta. Gondolták, a sors mostoha,fojtogató a kötöttség,ellopott szülői kincsrevágyott e bűnös közösség. Selyembe bújt finom testük,ragyogott a gyűrű, ékszer,hitték, hogy a nagyvilágbannem sújt senkit önző kényszer. Pest felett a szürke alkonyelnyelte a páros nyomát,üresen tátongó szekrénysiratta eltűnt…
Vígh János balladája
Vígh János ment a végtelenországúton, s a szétfoszlottkabátja alatt az éhséggyomrában kínzón csikorgott. Ács volt az istenadta, kiért a bükkhöz, s ha gyalujasiklott, a forgács úgy repült,mint hulló lányhaj fonata. De a műhelyajtón lakatrozsdásodott, s a falvakbankutyát uszítanak rá, hadologért kél, ily csapásban. Egy tanyánál megállt, hol ahúsos szalonna illataeresz alól úgy szállt felé,mint a túlélés záloga. „Egy falat kenyeret,…
Aranyvölgy
Hol néma fák között égig ér a fény,illatos völgy ölén, szél dalolva él,mint szelíd, rejtelmes méh, a patak,mély zúgású hűs vizével szalad. Hegy vállán a hajnal lassan szétterül,a rétre gyöngyöző harmatfátyol ül,ösvénytelen tündöklő termékenység,itt ember lábnyomot nem taposott még. Egy vándor jő, szemén bús áhítat,tán illúzió, miután kutat…Napot köszönt, s hideg köveket vizsgál,tele reménnyel, mely vérében vibrál. Úgy hiszi, e…
Partra vetve
Távolban imbolygó homály,sziget magányán tévelygő sirály,lassú szárnyakon keringő pusztulás,törött ladikban ringó elbukás.Homokban lábnyomok,elporladt álmokban gázolok,s mind csak az enyémek,szétszóródott emlékek.A dagály minden este,hűvös vízébe temetve,elvégzi helyettem a felejtést,elfolytja a lírikus képzelgést.A fény átkozott játékai,pálmafák izgága árnyékai,hajlongnak a szélnek,ócska álszínészek.Ördögi tébolyultság,de pont, mintha tudnák,itt minden meghajlik idővel,még ember is könyörögőn térdepel.A tenger meg folyton suttog,ravaszul sunnyog,képtelen rögeszme,de habot fúj a fövenyszőnyegre.Régi…
Sümeg – Sziklából nőtt büszkeség
Ó, Sümeg, szikládból nőtt a büszke vár,históriád messzi múltba visszaszáll,bronzkoron, rómaiakon át ívelő,kövek mélyén szunnyadó, ősi bölcső. Püspöki szék, kereszténység otthona,falaid közt zengett ima, s ballada,Kinizsi kardja itt villant egykoron,győzedelmes dal zendült a vén várfokon. Vad háború dúlt, török ágyú dörgött,bástyáid alatt vesztes vér hömpölygött,de a szabadság csak pillangó-álom,labanc árnyék terjeszkedett az országon. Tűzvészek hamvából újjászületett,polgári élet és céhes becsület,fazekasok,…
Téli örömvilág
Bágyadt szürkeség ül a havas tájra,színek nélküli, fénytelen homályra,pihe-puha táncot járnak a hópihék,fehér ölelésbe csendesül a vidék. Selyemként terül szét az est békéje,formát ölt, halkan ropog lassú lépte,nyikordul a kapu, az öreg hazatér,friss vacsorával várja egy édes tündér. Szelíd szíve remeg két szép szemében,pattogó tűz duruzsol sparheltjében,esti áldás, örömvilág hull a házra,lobog a szeretet fénylő gyertyalángja. Messzi falu felől füstillat…
Háború
Magányos lelke mélyén, mereng az idő,hegekkel teli, mint az elvakart himlő,megélt számtalan, kegyetlen gyűlöletet,közönnyel arcán, hímezve szemfödelet. Feloldódik, megalkuvó a tisztesség,tétova bohócként hallgat az emberség,mindent elemészt a vak, bűnös buzgalom,kitalált eszmék, aljas, hazug hatalom. Éhes, szorít a szörny, elevenen elnyel,lidérces láztól üvölt, mindent felperzsel,vérízű elmúlás bűzlő szagát ontja,árnyként suhan a halál mérgező csókja. A léptek nyomán füst, romok és fájdalom,földre…
