Antidepresszáns-elégia
Halkan, mégis gyorsan kopnak a vágyak,mint elnyűtt gumi, sztrádák peremén.Az emlékek megfakult, szürke árnyak,bolyongnak múltunk sötét tengerén. A test eszköz, mely kenőanyag nélkül,csikorogva tesz kényszerköröket.Agyunk naptalan, kalitkává szűkül,hol vak csend mér unalmas perceket. Nincs több kaland, csak olcsó áruházak,hol mindig akciós a kimért fagy.Polcokon szintetikus a gyalázat,rá kell döbbenned: csak árucikk vagy. A boldogság? Rossz, korszerűtlen rendszer,mit frissíteni, már szükségtelen.Szívünk…
Neon-noir altató
Kopott az este, mint egy torz kazetta,mit túl sokszor pörgetett vissza a vágy.A horizont elnyomott cigaretta,s mint boncasztal, vár az üres, kihűlt ágy. Néma szobákban hazug, süket tévék,villódznak rajtuk a kitalált arcok.A szívekben fagyott, gótikus mesék,függöny mögött suttognak meddő harcok. A dekadencia? Csak lila rúzsfoltegy meghasadt tükör éles peremén.Mi régen élt, ma már csak rothadó holtegy málladozó bérház emeletén. Testünk…
Dupla expozíció
Nézd,nincs ebben semmititok.Csak a matek.Egyszer élnikevés, mertelúszol a részletekben.Túlságosan fája hideg,túlságosan jóaz étel,és mire észbe kapsz,már vége isa sornak. Szóval nekemjár a repetázás.Kétszer kellitt lennem. Az első körbencsak a test vagyok.Aki éhes,aki fázik,aki elrontjaaz összes szerelmét,mert még nem tudja,hogy a szívnem izom,hanem egy lyukaszseb. De a másodikban!Ott már én vagyoka kamera.Ott már látom,ahogy álloka szakadó esőbenés nem sajnálommagam,hanem feljegyzem. Mert…
A tükör mögötti én
Nem elég egyszer végig csinálni.Nem elég ez az egyetlen,szűkös bőrkabát idő,amelyben mindig ugyanazt a teátkortyolgatom és ugyanazoktól az árnyaktólfélek a szobámban. Kétszer kell élnem.Egyszer, hogy érezzem a húst,a város huzatát az arcomon,és a vágyat, ami úgy feszül bennem,mint egy elpattanni kész húr. És még egyszer,hogy lássam is, mit csináltam.Hogy ott álljak a sarokban,mint egy idegen,és nézzem azt az embert,aki én…
Sorsszerű lázadás
A hold ma nem szégyenkezett, levetette szűkös ingét,csontfehér vállait az ég tenyerébe fektette,s a város, mint egy leckéjét nem tudó, rest diák,lesütött szemekkel némán hallgatott.Nem mert felnézni, riadtan takarta, kőből faragott arcát.Meztelen volt az éj – nem szemérmetlen,csak egyszerűen eldobta fegyelmezett maszkját.Fekete bőrén úgy égtek a csillagok,mint szűkös bordák között a lüktető, makacs remény,mely körmével kaparja ki magának a lélegzetet.…
Az időtlen part visszhangja
Szürke tajték simítja a néma köveket,végleg elhagyva zajos, távoli tengereket.Ezüstös pára lebeg a sárga fövény fölé,hol vándor megáll, s nem keres múltat többé.Szél érintése, akár a szerelmes suttogás,a tudatban elernyed minden feszült lobogás.Tekintet az azúr horizontra, fókusztalanul réved,s minden tétova gondolat örökre szétszéled.A sziklák, e mozdulatlan, antik szobor óriások,őrzik a csendet, nem zavarhatnak gyötrő látomások. Ormok élei a határtalan ég…
Belső horizont
Szürke horizont a lélek mélyén,morózus vihar lassan elcsitul,megpihenve meddő vágyak szélén,mennydörgés zilált árnya letisztul. Elemi nyugalom mos falakat,mélyről fakad fel a bölcs megértés,minden kínzó gondolat elszalad,nincs több toxikus, sötét kísértés. Csendes folyam ringatja a türelmet,mint nap, ha kél morcos vihar után,megleli lénye a valós értelmet,belépve, jelen derűs ajtaján. Ragyogás öleli a tudatot,feledtetve az idő-rágta eszmét,s mi belül feszülő kínt hordozott,fájó…
A paranoia falai
Az idő roppan, mint az éles, tört üveg,sötét tengerén csak a lassú köd lebeg,szikrázó roncsát marokra fogva látom,zuhanok át egy megfagyott, jeges álmon. Tenyerem vöröslik, hámréteg felszakad,a világom már csak rothadó húscafat,maró kín kísért a málló eszmék falán,rekedt nesz vibrál e tébolyult éjszakán. Múltam szennyes lé a holnap mocsarában,e fojtó hallucinogén látomásban,idegek lüktetnek a megrepedt érben,örökre elveszek a mérgezett vérben.…
A túlélés makacs ösztöne
Annyira közel húzódik az alkonyat, hogy az már szinte súly a vállamon. S én mégis hagyom, hogy ez a rozsdamarta sűrűség átitassa tudatom, mint talajt a lassú eső, vagy ahogy a tőkék engedik a szőlőfürtöket duzzadni a lugas árnyán. Tanulom a nyár hőségét, a sűrű pára feszülését a bőrömön, olyan vagyok, mint egy megtépázott vad, de a tagjaimban ott kapaszkodik…
Romantikus esztétika
Bús szobafalon álmos árny szalad,arany por kúszik, fáradt sugarak,ódon ablak mélyén léha fény szitál,még a lusta perc is tétován vibrál. Gazdag keretben nyugszik, drága test,mit nyugvó nap tüzes ecsetje fest,bársonyos róna, forró sivatag,párnán hömpölygő rőt hajzuhatag. Gyűrt selyem öleli dús kerekjét,rejtve a vágyott, míves ereklyét,habzó kelme, mint sodró óceán,bőrön borzongó dombok hajlatán. Titkos üzenet puha ajkakon,szenvedély remeg árva pamlagon,álomszerű intim…
Balerina
Balerina hamvas homályban,tündököl hófehér ruhában,csöpp masnival, mint gyönyörű virág,elnémul körülötte a világ. Bőrén megpihen, bársonyos a fény,mint harmatcsepp a rózsa levelén,tengerkék és arany az árnyalat,apró vállain halkan átszalad. Nem néz ránk, csak önmagába lát,letépve a kétely béklyóját,árnyak ölén alakja éled,élénkül, vásznat vált az élet. Kar feszül, magasztos a mozdulat,lélekből felszakadó karcolat,a boka íve szárnyaló dallam,megfogan a röpke pillanatban. Szelíden suhan,…
Lélektükör
A hajnal úgy törik szét bennem,mint repedt tükörben vérző fénydarab,a fájdalom bordáim közt dobol,rabmadárként menekülne, de nem szabad.Az ablak alatt szakadt rózsa,csendben vergődik az alaktalan porban,e dermedt némaságban ordítanék,mint elfojtott sikoly a gúnymosolyban.Nem tudom, melyik arcom él még,s melyik halt meg, túl a tegnapon,csak érzem, ahogy a levegő,óvatosan megtorpan a torkomon.A vágy még itt lakik, maga a pokol,lassan, sűrűn, önmagába…
