A paranoia falai
Az idő roppan, mint az éles, tört üveg,sötét tengerén csak a lassú köd lebeg,szikrázó roncsát marokra fogva látom,zuhanok át egy megfagyott, jeges álmon. Tenyerem vöröslik, hámréteg felszakad,a világom már csak rothadó húscafat,maró kín kísért a málló eszmék falán,rekedt nesz vibrál e tébolyult éjszakán. Múltam szennyes lé a holnap mocsarában,a fojtó hallucinogén látomásban,idegek lüktetnek a megrepedt érben,örökre elveszek a mérgezett vérben.…
A túlélés makacs ösztöne
Annyira közel húzódik az alkonyat, hogy az már szinte súly a vállamon. S én mégis hagyom, hogy ez a rozsdamarta sűrűség átitassa tudatom, mint talajt a lassú eső, vagy ahogy a tőkék engedik a szőlőfürtöket duzzadni a lugas árnyán. Tanulom a nyár hőségét, a sűrű pára feszülését a bőrömön, olyan vagyok, mint egy megtépázott vad, de a tagjaimban ott kapaszkodik…
Romantikus esztétika
Bús szobafalon álmos árny szalad,arany por kúszik, fáradt sugarak,ódon ablak mélyén léha fény szitál,még a lusta perc is tétován vibrál. Gazdag keretben nyugszik, drága test,mit nyugvó nap tüzes ecsetje fest,bársonyos róna, forró sivatag,párnán hömpölygő rőt hajzuhatag. Gyűrt selyem öleli dús kerekjét,rejtve a vágyott, míves ereklyét,habzó kelme, mint sodró óceán,bőrön borzongó dombok hajlatán. Titkos üzenet puha ajkakon,szenvedély remeg árva pamlagon,álomszerű intim…
Balerina
Balerina hamvas homályban,tündököl hófehér ruhában,csöpp masnival, mint gyönyörű virág,elnémul körülötte a világ. Bőrén megpihen, bársonyos a fény,mint harmatcsepp a rózsa levelén,tengerkék és arany az árnyalat,apró vállain halkan átszalad. Nem néz ránk, csak önmagába lát,letépve a kétely béklyóját,árnyak ölén alakja éled,élénkül, vásznat vált az élet. Kar feszül, magasztos a mozdulat,lélekből felszakadó karcolat,a boka íve szárnyaló dallam,megfogan a röpke pillanatban. Szelíden suhan,…
Fanyar függőség
Beléd marok, romlott, vérmes húsba,s fojtom sorsom sötét kéjes kútba,pőre oltárodra borul ajkam,nem irgalmaz e démoni hajlam. Koldus ujjaim aranyat szórnak,míg átkaim a bőrödbe fúrnak,féktelen a tánc, pogány a játék,veszett vágyaknak édes ajándék. Nem kell szép szó, csak a nyers, vad állat,mely felszakít minden lelki gátat,izzó máglya e végső vallomás,nincs kiút elenyész a tagadás. A homályba vész, megvakul a fény,törik…
Bíbor rítus
Csak hagyd ízlelnem puha, bíbor kelyhed,hol szomjam enyhet, s újabb lázat lelhet,lágyan hajolva, mint a selymes pára,úgy tapadok e néma, drága szájra. Finoman fonja bűbáját a bűvölet,incselkedve simítja nyirkos bőrödet.hosszú mély mozdulat e titkos rítus,nem fér el benne semmi üres ritmus. A belső hőség, mint egy forró láva,beolvad vágyaink szent oltárába,lágy, szelíd nyomással oldódunk egybe,folyóként áradunk tüzes tengerbe. Mint nemes…
A láng, ami nem felejt
Nem csupán az ajkaidat akarom.Azt a néma oltárt keresem, ahova a szavak meghalni járnak, mielőtt megszületnének.Úgy érkezem hozzád, mint aki a érzelmeidre éhes.Saját számat a tiédre feszítem, mint egy lassú, hittől fűtött imádságot,ami nem kér bocsánatot.Ez nem egyszerű érintés, ez egy ostrom,mit puha ajkakkal és elnyújtott, mézsűrű másodpercekkel vívunk meg.Látni akarom, ahogy a bőröd megadja magát,ahogy a két test közötti…
Urbánus gyalázat
Négy csupasz fal, málló vakolat, koszos beton,s egy matrac a porlepte parketta lapon.Nincs bútor, csak e sziget a csend sűrű szövetén,s két szerelmes szív az éjszaka puha peremén.A kép itt elmosódik, csak delírium és alázat,szemérmetlen testekből gyúrt urbánus gyalázat.Szerelmi zálog ez, egy sötét, közös szertartás,hol kedvesének felkínálása a legmélyebb vallomás.A férfi jelez, s nyílik a kopott zár,a nő teste fényesen…
Biológia
Kapualj mélye, mész és szenny szaga,nem véd szoknya, se a blúz anyaga.A neonfényben, bőröd fénylő vakolat,bordáid közt bontom a tartófalakat. Szemeiden textil, látásod offol,nyelvek a szádban, borul a protokoll.Lehull a konfekció, váz csak a lényeg,retinába égnek a meztelen tények. Sercegő suttogás, zajban és térben,Publikus pulzusok halánték-érben.Kollektív tekintet gátlásaid törli,vágyaikat hagyod testeden dőzsölni. Kacéran lúdbőröz, ég a romlottság,instabil vegyület, buja borzongás.Éhező…
Fojtogató szerelem
Az éj vállaimhoz bújik, mint sebzett állat,lehelete forró, ereimben árad,a sötétség kinyitja fekete száját,nekem zengi, a vér lázító imáját. Csontjaimban fészkel, a vágy éhes madara,kitépném, de vele égek, húsom felfalja,bőröm alatt villan, lüktet az érintés,mint perzselő tűz, amelyből nincs menekvés. Lelkem üvölt, de a hangja nem hallik,elmémben emléked lángja vonaglik,tomboló tűzviharként éget… s én hagyom,belém markol, ujjai kúsznak a falon.…
Lélektükör
A hajnal úgy törik szét bennem,mint repedt tükörben vérző fénydarab,a fájdalom bordáim közt dobol,rabmadárként menekülne, de nem szabad.Az ablak alatt szakadt rózsa,csendben vergődik az alaktalan porban,e dermedt némaságban ordítanék,mint elfojtott sikoly a gúnymosolyban.Nem tudom, melyik arcom él még,s melyik halt meg, túl a tegnapon,csak érzem, ahogy a levegő,óvatosan megtorpan a torkomon.A vágy még itt lakik, maga a pokol,lassan, sűrűn, önmagába…
Aranyvölgy
Hol néma fák között égig ér a fény,illatos völgy ölén, szél dalolva él,mint szelíd, rejtelmes méh, a patak,mély zúgású hűs vizével szalad. Hegy vállán a hajnal lassan szétterül,a rétre gyöngyöző harmatfátyol ül,ösvénytelen tündöklő termékenység,itt ember lábnyomot nem taposott még. Egy vándor jő, szemén bús áhítat,tán illúzió, miután kutat…Napot köszönt, s hideg köveket vizsgál,tele reménnyel, mely vérében vibrál. Úgy hiszi, e…
