Képpontok és repedések – 16-18. rész
Tizenhatodik rész: Ketrecbe zárva A csütörtök ólomnehéz tömegként préselte össze a panellakás levegőjét. A fojtogató apátia minden életfunkciót a túlélési minimumra redukált a falak között. Kata a terasz műanyag székén ült, és a kinti, nyár végi párát szívta magába. Dioptriás lencséin megcsillant a napfény, ahogy az olvadt aszfaltot és a szemközti homlokzatokat pásztázta. Zsigereit átjárta a megnyugvás; abba a hitbe…
Képpontok és repedések – 13-16. rész
Tizenharmadik rész: A tizenkettes apartman Kata hazatérésének feszültségét a csütörtök délutáni fülledtség sem oldotta fel a panellakásban. A csukott fürdőszobaajtó mögül a lezúduló víz egyenletes dobolása szűrődött ki. Dóri a zuhany alatt állt. A nappali fojtogató levegőjében Dávid zsebében megrezzent a lenémított mobil. Hangtalanul húzódott be a lány üres szobájába. Tekintete alig egy másodpercig pihent a kijelzőn; a felvillanó név…
Képpontok és repedések – 10-12. rész
Tizedik rész: A romlottság ölelése A kávéfőző tompa zúgása törte meg a panellakás kora reggeli nyugalmát. A lefőtt kávé keserű illata kúszott végig a folyosón, egyenesen a hálószoba nyitott ajtajáig. Léna mezítláb lépett a hideg kőre. Bőrén még ott száradtak az éjszaka ragacsos nyomai. Tekintetét a padlóra szegezve, karját szorosan a mellkasa előtt keresztezve próbálta takarni meztelenségét. Dávid a konyhapultnak…
Képpontok és repedések – 7-9. rész
Hetedik rész: A határok felörlése A kánikula fojtogató lüktetését napokon át tartó, sűrű esőzés mosta el. A vízcseppek monoton ritmusban verték az ablaküvegeket. A kinti aszfalt párája elszívta a betonfalak forróságát, odabent azonban a fülledtség a tetőfokára hágott. A külvilág végérvényesen megsemmisült. A monitor megszokott, éjszakai fénye kialudt, a vak képernyő beleolvadt a szoba árnyékaiba. Léna üzenetei érintetlenül gyűltek a…
Képpontok és repedések – 4-6. rész
Negyedik rész: A kilences szabály A lakótelep felett megrekedt a fülledt pára; az induló autók motorzaja és egy távoli mentő szirénája már kora hajnalban átvágta a fénytelen szoba nehéz levegőjét. Kata az ágyban fekve figyelte, ahogy a betonfalakon átszivárog a szomszéd vízvezetékének morgása. Aztán valami megváltozott a lakás belső ritmusában. A nappali felől nem a hűtőszekrény megszokott kattogása szűrődött be,…
Képpontok és repedések – 1-3. rész
Első rész: A hegyoldal lélegzete Az ezüstszürke autó tompa morgással gyűrte maga alá a meredek hegyoldal utolsó kanyarjait, miközben az utastérben még a légkondicionáló steril hidege uralkodott. Kata hálásan simult a bőrülés hűvöséhez, ujjai lazán pihentek a térdén; a kilométereken át tartó, elmosódó suhanás és Ági halk nevetése végre feloldotta benne a hétköznapok görcseit. Amikor a motor leállt, a szellőzőrácsok…
Hétköznapi stigmák
Első rész: Október – Szabadesés Első stáció: A papír és a hús Az olvasóterem fülledt levegőjében egymásba ivódott a kintről hozott, nedves gyapjúkabátok és a bomló papír poros szaga. A sorok végén, egy asztali lámpa szűk fénykörében Áron olvasott. Harmincnyolc évének minden fásultsága ott ült a vállain, gerince mégis kérlelhetetlenül egyenes maradt; puszta jelenléte súlyos tömegként rántotta magára a tekinteteket.…
Egy kapcsolat klímája
Előszó Az emberi élet egyik legcsendesebb, mégis legmélyebb tapasztalata az idő múlása. Nem a nagy események teszik igazán érzékelhetővé, hanem azok az apró, hétköznapi pillanatok, amelyek észrevétlenül kapcsolják össze a napokat. Egy beszélgetés egy kávézó teraszán. Egy nyári este túl hosszúra nyúló hallgatása. Egy őszi utcán kimondott félmondat. Egy téli délután, amikor már csak az emlékek maradnak.Ez a versciklus ezekből…
Tihanyi fények
Fényárban fürdik az apátság tornya,Hűvös fala lépteim árnyát vonja.Visszhang-dombon nyomomban könnyű por száll,Langyos szellő a lejtő ívén kószál. Perzselő levegő sziklákon remeg,Levendula lila illata lebeg.Csipkebokrok közt dél aranya éled,Kanyargó ösvény lankák mögé téved. Aranyház ormán ősi kőfal mereng,Belső-tó ölén lágy látomás dereng.Békésen áramlik titkos suttogása,Mélybe oldódik a nyár ragyogása. Keskeny peremről tekintek a kékre,Csillogó Balaton simul az égre.Vakító tükrén lenge…
Zsongó nádvilág
Zöld Zala-víznek bágyadó sodrása,Elhal, mint gyékény titkos suttogása.Míg korhadó sás fanyar pára-árja,A Kis-Balatont szelíd őszbe zárja. Tükröző vízén úsztatja az árnyát,Hófehér kócsag lassan tárja szárnyát.Smaragdos leplét tündérrózsa bontja,Kelyhe varázsát hűvös tóra ontja. Vén fűzfa ága hosszú ívben hajlik,Lombsátorában néma élet zajlik.Álmatag teknős csendes mélybe merül,Nyomában csíkhal gyökér mögé kerül. Bókoló kákán szitakötő kéke,Rezgő hártyáján megpihen a béke.Fürge vízipók ezüst szálát…
A súly emlékezete
Előszó Tizenhat naplemente egyetlen nap alatt.A súlytalanság nem könnyűség, hanem elhalasztott döntés.Odafent a test lassan elveszíti sűrűségét, a csont ritkul, a hangok torzulnak, a közelség elcsúszik. A gravitáció nem hiányzik – csak késik.A ciklus versei egy űrutazás történetét követik, de valódi tétjük nem a világűr, hanem az emberi megtartás kérdése. Mi marad belőlünk, ha megszűnik az, ami lefelé húz? Mit…
Strukturális összeomlás
Kijelzőkön vak rendszerhiba villog,strukturális összeomlás zúg, pattog.Vészjelző veri a szaggatott ritmust,a gép futtat egy végső algoritmust.Búg a szerver, fagynak az áramkörök,de a világűr némasága örök. Két ember sodródik fémkapszulában,vöröslőn pislákoló félhomályban.A mérnök még rendszert tesztel izzadva,szemében makacs túlélés, szikrázva.Az orvos megadta magát a csendnek,hátat fordít e technikai nesznek. Memóriájuk elmosódott térkép,szétesik minden civilizált érték.Családjuk arca pixelekre bomlik,mentális állapotuk gyorsan romlik.Sűrűsödik…
