November
Novemberi méla melódia,merengő, keserves rapszódia,ökörnyálon tovatűnő zengés,zajjá halkuló kedves csicsergés. Konokul köröz, forog az élet,fényei már őszi lánggal égnek,dombok mögött,
Novemberi méla melódia,merengő, keserves rapszódia,ökörnyálon tovatűnő zengés,zajjá halkuló kedves csicsergés. Konokul köröz, forog az élet,fényei már őszi lánggal égnek,dombok mögött,
Tarka hátú, virágos rét pompájában,vibrál a lég, valahol messze botorkál,lenge, pipacsos koszorúval hajában,kacéran hajladozik, sok hetyke fűszál. Új útra kél,
Kopott csizmában ballag, múlt poros útján,lassú léptű, rég elvesztett idő síkján,árva, magányba zárt szív bánattal telve,a remény lángja csonkig leégett
Magasba törve hintázunk,ívelő görbe szívdobbanásunk,s ha bírja majd a holnap,szerelmünk igazi hegyeket is megmozgat,valóra váltva minden belém képzelésed,emelkedésünkben a világ
Hűvös takaróján nyújtózik az égbolt,éj csendjébe olvadva hangtalan sikolt,Hold hunyorog, halványuló csillag pulzál,hideg tél hull, kavargó holt időt szitál. Léptek
Mosolyod bűbája édes tolvaj,finom szelídség szádon a sóhaj,sóvárgással átitatott hangulat,vágyakozásom rád lopja csókomat. Ajkadat hűsítő huncut forróság,balzsamos bőrödre hevült bohóság,csillagörvénye
Bágyadt szürkeség ül a havas tájra,színek nélküli, fénytelen homályra,pihe-puha táncot járnak a hópihék,fehér ölelésbe csendesül a vidék. Selyemként terül szét
Süppedő trágyában vergődik az élet,disznók közt fetrengve megkopik a lélek.Pokolra születtél,álmaid szétfújta a szél.Ez jutott, szenny és mocsok,örömfoszlányokra eltékozolt napok.A
Feltételes kényszer csupán az élet,tétován bóklászó véletlen végzet,homályos tükörben vicsorgó látszat,konc után kapva nem hiába fárad. Nyüszítesz egy vágyakból tákolt
Csendleplét szétteregetve gyászol,semmibe fordul a lomha távol,végtelenbe borult apró zajokba,foszló percekbe csapódik sóhaja. Bódult éjből, ébredni vágy a táj,bénultan bandukol