Hónap: 2012 december
Karod karomba zár
Jéghideg hajnali fény,dermeszti a kinti világot,szívemben mégis melegség kél,lelkem újra kivirágzott. Némán hallgat a táj,megadta magát a télnek,nekem most semmi
Ünnepek jönnek
Ünnepek jönnek, varázslatos színek,pompásan ragyogó, karácsonyi díszek,melyeket csillogó szemeimmel látok,ezek várnak rám, s várnak rátok. Ilyenkor eltűnődöm csendesen,vajon milyen is az életem,egyhangú,
Október végén
Ősz volt, október vége,kavargó szél a leveleket tépte,sokszor elátkozott, zord idők jártak,égboltra húzva, sötét, komor fátylat. Ősz volt, október vége,elhagyott
Gondolatok
Ha arra gondolok,milyen ember is vagyok,hát nem kellene félnem,csak egy picit okosabban élnem,de nem tudhatom, mikor lépek helyesen,kiben bízhatnék meg
Karjaimba zárva
Hozzád simulva szédülten csókollak,bolondos vágyammal mohón szomjazlak,ajkad zamata nyújtózik a számon,újra és újra, ezerszer kívánom. Buján érintem bársonyos bőrödet,ujjaim, s nyelvem egyszerre