Ott ültél,s oly édesen néztél rám,szerelmes tekintet,melyet lelkem kíván.Szívedbe zártál,s én örökké rabod leszek,hisz e gyönyörű szemek,többé nem eresztenek.
Olyan ez, mint egy mámorító érzés,agyamban kavarog ezernyi kérdés,lehetnél könyvírója sorsomnak,arcodat nézve csendben hallgatlak. Olyan ez, mint egy édes dallam,alig várom, hogy újra halljam,oly...
Írj megjegyzést