Az órák, percek messzire szöknek,szempilláimról éjbe peregnek,karomban pihennek a csillagok,az ég, s a hold is én magam vagyok. Magányban töltött hosszú éjszakák,egyre mélyebbre húz...
Ünnepek jönnek, varázslatos színek,pompásan ragyogó, karácsonyi díszek,melyeket csillogó szemeimmel látok,ezek várnak rám, s várnak rátok. Ilyenkor eltűnődöm csendesen,vajon milyen is az életem,egyhangú, sőt talán sivár,oly keservesen...
Írj megjegyzést